A túlterhelt csomópont — új hang

A szervizfolyosó falain futó kábelek sziszegve ontották magukból a forróságot. János szándékos rövidzárlata végigsöpört az L szektor hálózatán; a túlterhelt vezetékekben vészesen lüktetett a feszültség, a mennyezeti világítás csőrendszerei pedig ritmikus zúgással adták meg magukat a túlterhelésnek. A fémfalak átvették az áramcsatornák vibrálását, jelezve, hogy az egész szektor energiaellátása a szétesés határán egyensúlyoz.
Alinda a csövek mentén tapogatózva haladt előre a halkuló koppanások irányába. A következő elágazásnál, egy szikrázó elosztódoboz tövében sötét árnyékra bukkant. L656 kuporgott a nedves padlón, fülére tapasztott kézzel, a rettegéstől teljesen megbénulva. A hirtelen áramkimaradás és az automatikus zsilipzárások csattogása pánikba ejtette a gyenge idegzetű beosztottat.
– Elég a feszültség… kiég a fővezeték! Mind meghalunk idebent! – sziszegte remegve L656, amint megérezte Alinda közeledtét.
Alinda torka összeszorult, de nem hátrált meg. A nagymamája jutott eszébe, aki sokat mesélt a kinti világ nyári viharairól és a dörgésről, ami mögött mindig ott rejlett az élet megújulása.
– Nyugodj meg! János elterelte az őrszemeket – mondta Alinda szaggatottan, miközben megragadta a férfi karját. – A hálózat bírni fogja, ha gyorsan átjutunk a szivattyúházig.
A falakban futó vezetékek éles sercegéssel tiltakoztak a túlfeszültség ellen, de Alinda elszántan húzta maga után a remegő férfit a sötét folyosó mélye felé.