A túlterhelt csatlakozás

A kékes szikra fénye azonnal elenyészett, de a falban futó főkábel mély, fenyegető zúgásba kezdett. A megcsapolt áramkör nem várt ellenállást tanúsított. A szektor elöregedett hálózata eddig is a teljesítőképessége határán egyensúlyozott, s most a csapolás hatására a feszültségmérő mutatója kétségbeesetten csapódott a piros tartományba.
– Túlterheltük – mondta János rekedten. Ujjai a forró rézcsatlakozóra tapadtak. – A hármas szektor transzformátora nem bírja. Ha a feszültség leesik a központi vezérlőnél, a védelmi automatika lekapcsol.
Alinda a falnak lapult, szeme a mennyezeti jelzőlámpákra szegeződött. A sárga fények szaggatottan villóztak. A távoli lakócellák felől fojtott morajlás szűrődött át a rácsokon: az ott élők pontosan tudták, mit jelent az ingadozás. A meleg levegő keringetése leáll, a mesterséges fény kialszik, és a kolónia napirendje összeomlik.
– A nagymama keringtetője elindult? – kérdezte Alinda szorosan összekulcsolt kézzel.
– El – felelte János, miközben a kapcsolószekrény alsó vezetékét próbálta manuálisan áthidalni. – De ha nem egyenlítjük ki a terhelést, a teljes kör kiég. És akkor az Őrszem nem kérdez, csak büntet.
A fiú egy elhasznált szénkefét szorított a csatlakozási ponthoz, hogy eltérítse a felesleges áramot a régi, használaton kívüli hűtőbordák felé. A fém azonnal sercegni kezdett a tenyere alatt, az égett szigetelés szaga betöltötte a szűk járatot, de a villogás lassult. A túlterhelt hálózat még tartotta magát, de az időnk elfogyott.