A túlhajtott hálózat

János szavai után nem maradt idő a további vitára. A kábeltálcák mentén futó vastag vezetékek hirtelen fülsértő búgásba kezdtek, és a falakon végigfutó sárga jelzőfények vadul villogva lassan vibráló narancssárgára váltottak. A kolónia hálózata átesett a kritikus terhelési ponton: a műszakváltáskor belépő újabb pedálos sorok túlhajtották a központi generátorokat, ahogyan a Rendszer minden csepp energiát próbált egyszerre kiszivattyúzni a lakókból.
– A hálózat megint túl van terhelve! – kiáltotta János, miközben megragadta a hágcsó hideg vasát. – Ha átszakad a szigetelés ezen a szakaszon, a fővezeték visszacsatapódik, és a szervizfülke korlátja is feszültség alá kerül!
Nagymama megfeszített izmokkal kapaszkodott Alinda mögött, miközben a csövek felől forró, ózonszagú levegő csapott az arcukba. A régi történetekből felderengő emlékei szerint egy túlterhelt hálózat régen csak levert biztosítékokat meg mérges szomszédokat jelentett, de itt, a kolónia mélyén a túlfeszültség a hajszolt emberi testek végső határait jelezte.
– Hagyták, hogy a dinamók túlpörögjenek, csak hogy feltöltsék az őrszemek tartalékait! – sziszegte Alinda dühösen, miközben átlépett egy élesen szikrázó csatlakozódobozt.
Egy hangos csattanás kíséretében mögöttük a zsilip ellenőrző panelje végleg kiégett, sötétbe borítva a visszavezető utat. János határozott mozdulattal feljebb segítette a nagymamát a szűk aknában, a biztonságosabb felső járatok felé.