A törölt regiszter — új hang

János-G534 sietős léptekkel tért vissza a generátoregység vezérlőpultjához. A fémrácsok rezonáltak a lába alatt, ahogy a műszakváltást jelző sziréna elhalt a szellőzőjáratokban. A főmonitoron sárgán villogott a tizennégyes fülke energiafogyasztási naplója: a manuálisan átcsoportosított kontingens tüskét hagyott a rendszer belső regiszterében. Ha a következő műszaki ellenőr megnyitja az óránkénti statisztikát, a túlvételezés azonnal kibukkan.
A férfi megállt a kivilágított panel előtt. A protokoll szerint minden eltérést azonnal jelenteni kellett, és a korrigálatlan hálózati ingadozásért automatikus kvótelevonás járt. János megszokott mozdulatokkal nyúlt a billentyűzethez, de az ujjai megtorpantak a fémgombsor felett. A nyomok kézi átírása nem csupán szabályszegést jelentett, hanem a saját fejadagjának végleges feláldozását a központi adatbázisban.
A fülkében Erzsébet lassan felállt a keskeny pricsről, és az ajtó melletti kis dobozhoz lépett, ahol a napi masszaadag állt. Alinda csendben figyelte, ahogy a nagymama nem nyúlt az ennivalóhoz, hanem a melegedő falhoz simította a tenyerét.
– Ha rájönnek, elviszik az áramot – mondta a lány halk, józan hangon.
– Nem az áramot féltem – felelte Erzsébet, és a sötétedő kémlelőnyílás felé fordult. – Hanem azt, aki odaadta.
János a generátornál átállította a másodlagos elosztó regiszterét, saját azonosítójára terhelve le a hiányzó egységeket. A monitor zöldre váltott, a nyom eltűnt, a saját egyenlege azonban veszélyesen mélyre süllyedt.