A tizennégyes fülke lakója

János fújtatva engedte el a hideg vasrácsot, majd a járat sötétebb kanyarulata felé intett kormos kézfejével.
– A fülkesor végén, a tizennégyes beugróban van az a jövevény – morgott a férfi, s a hangjában nyers feszültség vibrált. – Tegnap utalta ki neki a rendszer az L656-os fekhelyet, de máris felforgatta az egész szektort.
A Nagymama rosszallóan horkantott fel a rács túloldalán, s csontos kezével megpróbálta visszahúzni Alindát a járat árnyékába.
– Az az ember nyílt veszély mindannyiunkra, Alinda! – sziszegte az idős asszony élesen. – Azt terjeszti magáról, hogy a katasztrófa előtt az idegen légióban szolgált a felszínen. Még a szektor képviselőjével is nyíltan szembeszállt, amikor az be akarta szedni a kötelező dinamó-óráit. Semmibe veszi a kolónia törvényeit!
Alinda kitépte a karját az idős asszony szorításából, s szikrázó tekintettel lépett a mélyebb járat felé.
– Nem érdekel, hol szolgált, sem az, hogy mennyire bosszantja a tisztségviselőket! – vágta rá a lány. – Ha tényleg a légióban volt, ő az egyetlen ebben a rohadó szektorban, aki tudja, hogyan kell átvágni az Őrszemek áramköreit.
János szorosan a nyomába szegődött. A tizennégyes fülke nyitott ajtajához érve füst és égett olaj szaga csapta meg őket. Odabent egy szikár, idegen férfi ült a pedálos generátor felett, fittyet hányva a szektor szigorú napirendjére.