2222 · Szél-Kata
A titkos járat
Alinda kezét még mindig Jánosé szorította, a hideg pedig metszőbben hatolt be a csontjaikig. A lány szemei előtt felvillantak nagymamája göcsörtös, mégis erős kezei, ahogy tésztát gyúrtak, vagy a porba rajzoltak elfeledett szimbólumokat. A nagymama nem csupán mesélt; minden porcikájában élte a dacos ellenállást, ahogy a fejét magasan tartotta még akkor is, amikor az Őrszemek a szektorukban járőröztek. Alinda szülei, vele ellentétben, jobbára engedelmesek voltak, reményüket évtizedes kolóniai élet őrölte fel. A túlélést a behódolásban látták, ami éles kontrasztban állt a napfényről és nyitott égboltról suttogott mesékkel. Alindát elöntötte a düh, nem csupán a kolónia, hanem szülei lemondó emléke miatt is, egy olyan lemondás miatt, amit ő visszautasított örökölni.
G302 megtántorodott, köhögése visszhangzott a szűk járatban. „Nincs tovább. Itt végünk van” – mondta rekedten, hangjában a harag és a kétségbeesés elegyedett. Kovács a hideg falnak dőlt, arca sáros verejtéktől csillogott, lábai már alig tartották.
Alinda azonban nem adta fel. A nagymamája szemei villantak fel benne, ahogy a Napfény örököseiről mesélt, azokról, akik sosem hajtottak fejet. Nem azért menekültek ide, hogy aztán megadják magukat a fagynak és a félelemnek. Családjának öröksége, a szabad akarat szikrája, most égetőbb volt benne, mint valaha. Mély levegőt vett, és János füléhez hajolt, hangja alig hallható volt a távoli, lüktető zajoktól: „A nagyi mindig mondta, hogy van egy titkos járat. Még mélyebben. Ahol a levegő más, és a gépek zúgása nem ér el minket.”
János ránézett, szemeiben a kérdés és a halvány remény keveredett. Az Őrszemek közeledtével a csoportnak döntenie kellett. Itt maradnak és megfagynak, vagy továbbmennek az ismeretlenbe, abba a sötétbe, amiről a nagymama beszélt – egyenesen a család titkos útjába.
G302 megtántorodott, köhögése visszhangzott a szűk járatban. „Nincs tovább. Itt végünk van” – mondta rekedten, hangjában a harag és a kétségbeesés elegyedett. Kovács a hideg falnak dőlt, arca sáros verejtéktől csillogott, lábai már alig tartották.
Alinda azonban nem adta fel. A nagymamája szemei villantak fel benne, ahogy a Napfény örököseiről mesélt, azokról, akik sosem hajtottak fejet. Nem azért menekültek ide, hogy aztán megadják magukat a fagynak és a félelemnek. Családjának öröksége, a szabad akarat szikrája, most égetőbb volt benne, mint valaha. Mély levegőt vett, és János füléhez hajolt, hangja alig hallható volt a távoli, lüktető zajoktól: „A nagyi mindig mondta, hogy van egy titkos járat. Még mélyebben. Ahol a levegő más, és a gépek zúgása nem ér el minket.”
János ránézett, szemeiben a kérdés és a halvány remény keveredett. Az Őrszemek közeledtével a csoportnak döntenie kellett. Itt maradnak és megfagynak, vagy továbbmennek az ismeretlenbe, abba a sötétbe, amiről a nagymama beszélt – egyenesen a család titkos útjába.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- g302
- janos-g534
- kovacs
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- g302
- janos-g534
- kovacs
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.