Véget nem érő történet

2222 · János Szikra

A hideg ár

A mélyebb járatok torkolata nyelt el minden fényt. János vezetésével, aki egyre mélyebbre hatolt a folyosó sötétjébe, a csoport elhagyta a vezérlőpult villódzó ígéretét. A levegő azonnal megváltozott; nehezebbé, hidegebbé vált, és a mélyből érkező, fémes lüktetés is halkabbá simult, mintha a föld maga nyelné el a figyelmeztetést. A fémfalak, melyek eddig vibráltak, most hideg tapintásúak maradtak, a mennyezetről pedig apró cseppek hullottak alá, nedves, dohos szagot árasztva.
Alinda előre meredt, János kezét szorítva, amitől egy pillanatra erőt kapott. A nagymama történetei a Napfény Ősök szabad életéről most távolinak és szinte elképzelhetetlennek tűntek ebben a nyomasztó sötétségben. A testük érezte a kolónia haragját. A rézlemezes áthidaló okozta feszültségingadozás nem csak a hálózatot terhelte túl, hanem elszívta a meleget és az életet a szellőzőrendszerből, ami a mélyebb járatokat is ellátta. Az energiáért fizetett ár nem csak a rendszer túlterhelésében, hanem a bőrükön érzett fagyban is megmutatkozott, a testük erejéből akarta visszavenni a rendszer, amit elvettek tőle.
Kovács zihálva botladozott utánuk. „Nem bírjuk sokáig” – suttogta, a hangja reszketett a hidegtől és a fáradtságtól. „Ez a hideg… elszívja az utolsó energiánkat.” Az Őrszemek távoli léptei még mindig hallatszottak, de most már mintha belülről, a saját csontjaikból jöttek volna. A `test-energia` konfliktusa a szó szoros értelmében a testüket kezdte ki.
G302 idegesen kapkodta a levegőt, szemei a sötétben cikáztak. „Mit keresünk itt? Hová megyünk?” Az ismeretlenbe való menekülés nem hozott azonnali enyhülést, sőt, újabb fizikai megpróbáltatások elé állította őket. A kolónia napirendje most nem fenyegető büntetést küldött, hanem egyszerűen megvonta tőlük a legalapvetőbb szükségleteket, és ez sokkal rémisztőbb volt, mint bármely őrszemparancsnok hangja.
János tudta, hogy a nagymama dacos szavai ellenére semmi sem garantálta a sikert. Csak egy ösztönös hit, hogy az emberi méltóság, a Napfény örököseinek joga a fényhez és meleghez, erősebb lehet a kolónia acéljánál. Miközben egyre mélyebbre hatoltak, a múlt szabad világának emlékei keveredtek a testükön érzett fájdalommal, és egyre sürgetőbben merült fel a kérdés: hogy lesz az ember ebben a sötétben, és mi lesz vele, ha a teste elenged?
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • kovacs

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • kovacs

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.