A tiltott szektor kapuja

A tizennégyes fülke ideiglenes menedékéből végül vissza kellett térniük a kötelező pihenőidőre. Alinda a C szektor nyirkos, szűk hálókörletébe volt beosztva, ám az éjszakai szintváltást jelző sziréna búgása után sem tudott elaludni. Nagymamája régi meséi a csillagos, határtalan égboltról összekeveredtek benne a fémhideg valósággal. János a szigorúbb áramfejlesztési rátájú, zárt L szektorhoz tartozott, ahová a lakóknak engedély nélkül tilos volt az átjárás.
A lány megvárta, amíg a folyosó központi fénycsövei halvány derengésre váltanak, majd kiosont a szektorok közötti csőfolyosóra. A C szektor nehéz levegője után a gépészeti átjáró fojtogató ózonszaga megütötte a torkát. Minden lépésénél a vasrácsok halk reccsenése kísérte, ahogy az L szektor felé tartott, bízva abban, hogy a műszakváltás apró résében elkaphat egyetlen pillantást Jánosról.
A zsilipkapu előtti térben azonban nem a kihalt szerelőalagút fogadta. Két magas, merev tartású őrszem állt a nehéz acélretesz mellett, páncéljuk réseiből vöröses fénnyel pislákolt az optikai érzékelő. A kolónia szigorú rendje nem tűrt meg semmilyen mozgást az éjszakai órákban a kiemelt energiaövezet határán.
– C-412-es lakó, álljon meg! – csattant fel az egyik őrszem gépies hangja, ahogy a fényszóró kúpja Alindára szegeződött. A lány megtorpant, szíve a torkában dobogott. A lezárt szektor túloldalán ott volt János, de a hideg fémkapu és a fegyveres alakok átjárhatatlan falat vontak közéjük.