A tiltott rácsok alatt

János nem hagyta annyiban a dolgot. Gyors, kimért mozdulatokkal ragadta meg a Nagymama elnyűtt kabátjának hajtókáját, és a saját vállára fektette az öregasszony tehetetlen súlyát. Alinda alulról támasztotta a remegő térdeket, s lépésről lépésre, szinte szótlanul ereszkedtek lefelé a rozsdás hágcsón, miközben felettük a fémlemezen végigsöpört a biometrikus szkenner jéghideg, kék fénye.
Ahogy talpuk végre a szervizkamra nyirkos padlóját érte, Alinda mellkasát elöntötte a felismerés emléke. Eszébe jutott az az éjszaka, amikor a C-szektor szűk fülkéjéből kimerészkedve próbált eljutni az L-lakószektorba. Akkor még nem ismerte a csőhálózat titkait, és a nyílt folyosón próbált átjutni, hogy keresse a szerelmét. A lezárt szektorkapunál azonban robusztus Sentinellek állták útját, és a gépies, merev őrszem fémkarja azonnal visszakényszerítette őt a kijelölt lakóövezetbe.
Most viszont itt álltak, a tiltott zóna közvetlen mélyén. A Nagymama halkan, megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy a dohos falnak támaszkodott. János a járat végén lévő nehéz rácshoz lépett, ahonnan az L-szektor halk hummogása hallatszott. A közeli őrszem léptei felgyorsultak a járat felett; a gép halk berregéssel jelezte az idegességet, de a menekülők már kívül estek a látószögén.