A tiltott melegség — új hang

János elindult a rozsdás fémhágcsón felfelé, vállával feszítve ki a szűk akna szigetelését. L656 a nagymama hóna alá nyúlt, és kíméletlen határozottsággal emelte fel az idős asszonyt a rácsos platformig.
– Ne érj hozzám úgy, mint egy selejtes alkatrészhez! – sziszegte a nagymama, de a lába megcsuklott a forró vaslépcsőn.
– Akkor maradj itt, és várd meg a fertőtlenítő gázt – felelte L656 hűvösen, szeme sem rezzent.
Alinda utánuk lépett a sötét aknába. Tekintete egy pillanatra megakadt L656 szikár alakján. A maró düh mögött elszorult a torka: a kolónia és a Generátor egység törvényei szerint minden személyes kötődés tiltott bűnnek számított, mégis képtelen volt elfojtani a férfi iránti érzéseit. Azt a titkot egyedül a nagymamájának merte elsuttogni a hálófülke homályában.
Az idős nő észrevette a lány feszült pillantását, és nehéz légzéssel mellé lépett.
– Látod, Alinda? – suttogta halkan, miközben János fentről a rácsot feszegette. – Ez teszi az embert... Nem a pedálozás meg a massza. Hanem az, amit még ebben a bűzben is keres a szemed.
– Hallgass végre! – vágott rá Alinda élesen, elfordítva a fejét, de a szíve hevesen vert.
– Fejezzétek be! – hajolt le János a fenti nyílásból. A rács zárja kattant. – Tiszta a terep, de az elosztó ciklusszámlálója perceken belül újra indul. Lépjetek!