A tilalom rései — új hang

L656 árnyéka elnyelődött a gőzcsatorna homályában, a sziszegő gőz pedig gyorsan elfedte a léptei zaját. János-G534 nem habozott sokáig: az ép karjával óvatosan megfogta Nagymama könyökét, és a sötét szervizakna mélye felé terelte a kis csoportot.
– Vigyázz a lépcsőfokra – suttogta János, hangjában olyan nyílt, nyers féltéssel, amit a kolónia falai között eddig sosem merészelt megmutatni. – A rácsok itt már ingatagok.
Nagymama megtorpant egy pillanatra, és gyengéden kibontotta a karját a férfi szorításából, bár az ujjai mégis megpihentek János kézfején.
– Tudd, hol a határ, János – mondta halk, de határozott hangon, miközben Alinda előttük haladt a lámpával. – A norma elvei tiltják az ilyen kötődést. Ha az Őrszemek megsejtenék, mit érzel, minket is a hulladékhasznosítóba sorolnának. Nem kockáztathatsz.
– Nem érdekel a norma, amikor veszélyben vagy – felelte János halkan, de eltökélten. A szemeiben felseplő melegség elárulta, hogy az évek óta elfojtott szimpátia most, a kényszerű menekülés közepette kapott lángra. – Már nem a gépek rendje számít, hanem az, hogy megvédjelek.
Nagymama tekintete megenyhült. Bár a szigora a kolónia törvényeit idézte, a mozdulatában, ahogy visszafojtott lélegzettel Jánosra nézett, ott rejtőzött az eltagadott viszonzás. Alinda halkan rászorított L656 hátrahagyott lámpájára; átérezte a férfi elfojtott vallomását, hiszen saját szívében is pontosan ugyanaz a tiltott vágy ébredt L656 iránt.
– Haladjunk tovább – suttogta a lány. – A hálózat jelzései a hátunk mögött elhalkultak. L656 elterelte őket.