A test ára

A pihenőidő végét jelző, fojtott szirénhang könyörtelenül hasított bele a cella homályába. Alinda érezte, ahogy minden egyes tagja sajog; a csontjaiban fészkelő hideg fáradtság nem múlt el a pár órás alvástól. A nagymama reszkető kézzel még egyszer megsimogatta a hátát, mielőtt a lány kilépett volna a folyosóra, vissza a Generátor egység lüktető poklába. A folyosókon már hömpölygött a szürke ruhás tömeg, gépies mozdulatokkal haladva a fémplatformok felé, ahol a pedálok hideg acélja várt rájuk.
A platformra lépve a rögzítőbilincsek kattanása jelentette a műszak kezdetét. Alinda lába engedelmesen kereste meg a pedálokat, miközben a torkába vezető csőből megkapta a napi betevő, émelyítően édes masszát. Ez a sűrű pép nem táplálta, csak életben tartotta a testet; üzemanyag volt, semmi más, amit a rendszer mérnöki precizitással adagolt. Minden egyes lenyomásnál a gép kiszippantotta az izmok erejét, a hús és a vér tiszta elektromossággá alakult a rézkábelekben. A test itt nem templom volt, hanem fogyóeszköz, egy folyamatosan merülő biológiai akkumulátor, amelyet a végsőkig kizsigereltek.
Alinda oldalra pillantott. L656 már a saját gépén ült, válla meggörnyedt a monoton munkától. A fiú bőre sápadt volt, szinte áttetsző, a bordái kirajzolódtak a vékony vászon alatt, valahányszor nehézkesen levegőt vett. Az Őrszemek vörös lencséi lassan pásztázták a sorokat, a hatékonysági mutatókat elemezve. Ha egy emberi egység teljesítménye a kritikus szint alá süllyedt, a tápanyag-adagját csökkentették – egy kegyetlen egyenlet, amely a lassú fizikai leépüléshez vezetett. A test elhasználódása az elkerülhetetlen ár volt, amit a Kolónia lakói fizettek a puszta létezésért.
De Alinda nem akart gép lenni. Miközben a pedálok könyörtelen üteme lüktetett a lábában, behunyta a szemét, és a nagymama szavait hívta életre. Nem a kolónia fojtogató, ózonszagú levegőjére gondolt, hanem a szabad szélre, amelyről az öregasszony mesélt – a szélre, amely egykor szabadon száguldott a végtelen mezők felett, anélkül, hogy bárki generátorokba kényszerítette volna. A szabadság tiltott emléke dacot szült a mellkasában. Ritmust váltott, lázadó ritmust, amely nem egyezett a gép kattogásával.
Hirtelen éles görcs rántotta meg a vádliját, a felette lévő kijelző sárgán villant fel: alacsony feszültség. Egy Őrszem azonnal megindult felé, fém lábainak hidraulikus sziszegése közeledett. Ám mielőtt a robot elérte volna, L656 a szomszédos platformon megfeszítette minden erejét. Saját testének határait átlépve, vadul taposni kezdte a pedálokat, túlterhelve a saját generátorát, hogy a felesleges energiát Alinda hálózatába csatornázza át. A fiú arcáról patakokban folyt a verejték, szemei a kimerültségtől elhomályosultak, de a kijelzők újra zöldre váltottak. A testét áldozta fel, saját életenergiáját adva oda, hogy megvédje a lányt a gépek büntetésétől.