A szív áramkörei

A szivattyúházban rekedt feszült csendet csak az elosztók kihűlő fémjének pattogása törte meg. Alinda a zsilipre tapasztotta a fülét, figyelte a távoli járatokból kiszűrődő kaparászó hangokat. Az őrszemek a túlterhelt központi hálózat felé robogtak, pontosan úgy, ahogyan azt János kiszámította.
– Meg kell várnunk, míg az L szektor teljesen leáll – suttogta L656, s közben riadtan nézte a falra szerelt, életjel nélkül maradt jelzőlámpákat.
– János a saját regisztrációját kockáztatta értünk – fordult felé Alinda. – És nem először tette. Tudod jól, hogy G534 miért figyelte mindig a mi fülkénket.
L656 lesütötte a szemét. A kolóniában az egyéni kötődés súlyos szabályszegésnek számított, a szektorok közötti vonzalom pedig egyenesen tiltott volt.
– A nagymama elutasította őt – mondta halkan L656. – Mindig visszautasította a plusz tápanyagfejadagokat, amiket János próbált átcsempészni a szellőzőn. A Házirendre hivatkozott.
– Csak azért, mert retteg – vágott közbe Alinda, és a társa mellé lépett a sötétben. – Láttam a nagyi tekintetét, amikor János neve elhangzott a szomszédok között. Nem a törvénytől félt, hanem attól, hogy ha megengedi magának az érzéseiket, a kolónia áramkörei közé darálják mindkettejüket. János szerelme az egyetlen dolog ebben a szektorban, amit a rendszer nem tudott nullázni.
L656 lassan bólintott, s a sötétben bizonytalanul Alinda keze felé nyúlt. A szivattyúház falain túl még morajlott a feszültség, de a sötét járatban a tilalmak elhalványultak.