A szintetikus tápanyag fémes íze

Az édes masszát adagoló cső fémes kattanással zárult le, jelezve, hogy a pihenőidő második szakasza pontosan véget ért. A kolónia szellőzőrendszere nyirkos, langyos levegőt fújt a padok közé, aminek alig volt oxigéntartalma, de a semminél mégis többet ért a kimerült tüdőnek. Nagymama pontosan tudta, mikor kell elhallgatnia: az őrszem optikai lencséi épp ekkor söpörtek végig a szektoron, hőtérképet rajzolva a padon ülő testekről. A régi meséknek nincsen kalóriaértékük, a hatékonysági mutatóknak viszont nagyon is van.
Alinda óvatosan megmozgatta a vállát. A vázizomzatában felhalmozódott feszültség tompa nyomással emlékeztette arra, hogy a következő hatórás etapban legalább hatvanas percenkénti fordulatszámot kell tartania a dinamón, ha nem akarja a csökkentett adagú tápoldatot kapni a következő ciklusban. A mellkasánál lapuló kis sárgaréz tárgy persze fizikai értelemben felesleges holtsúly volt, de a lány nem vált meg tőle – még úgy sem, hogy minden egyes plusz gramm mozgásban tartása többletenergiát követelt a combjaitól.
Az őrszem lassan, csikorgó fémízületekkel haladt el előttük. Sötét lencséje egyetlen másodpercre megállapodott Alinda mellkasán, ahol a fém tárgy már teljesen átvette a lány testhőjét. A gép nem látott nosztalgiát, sem tiltott családi emlékeket; csupán egy harminchetes testhőmérsékletű, negyvenkét kilós szénalapú erőforrást regisztrált, amelynek pillanatnyi hőkibocsátása és nyugalmi pulzusa még éppen a megengedett hibahatáron belül mozgott.
– Odafent az ég kék volt, nem ez a rozsdás szürke – suttogta még utoljára az idős asszony, miközben gépiesen kitörölte a műanyag tálka alját. – De ha holnap túlságosan megfeszíted a lábad a startnál, Alinda, már az első húsz percben görcsöt kapsz. Ne kapkodj, oszd be a maradék erődet.
A sziréna éles, fülsértő hangja megtörte a csarnok morajlását, jelezve a munkafázis kezdetét. Az emberek egyszerre emelkedtek fel a szürke padokról, mint egyetlen nagy, kopott szerkezet alkatrészei. Alinda visszaült a saját pedáljához, megmarkolta a hideg kapaszkodót, és felkészült a következő párezer fordulatra. A régi világ képei szépek voltak, de a lendkereket most is meg kellett forgatni a túlélésért.