A tenyérben őrzött alkony

Alinda lassan, óvatos mozdulattal csúsztatta az apró sárgaréz tárgyat a vászonruhája belső zsebébe, egyenest a mellkasához. A hideg fém először élesen végigsimított a bőrén, de pillanatok alatt átvette a lány testének lázas melegét, mintha a régi szerkezet maga is szomjazta volna az emberi érintést. A lány szíve hevesen vert; érezte, hogy ez a kis váz nem csupán egy tiltott tárgyat, hanem a lelke egy rejtett, érintetlen szigetét védi.
A pihenőidő halk morajlásában leültek a szürke, hideg padra, hogy magukhoz vegyék a falakból adagolt sűrű, édes masszát. Nagymama száraz, de csodálatosan gyengéd ujjai Alinda megviselt, kéregbe szokott kézfejére simultak. A fémcsarnok gépies zakatolása közepette ez a szótlan szorítás többet ért minden szintetikus tápláléknál: benne volt a generációkon átmentett féltés és az a csendes szeretet, amit semmilyen szintetikus érzékelő nem tudott kimutatni.
Míg a masszát kanalazták, az idős asszony szinte mozdulatlan ajakkal, alig hallható melodikus suttogással mesélni kezdett. Nem a pedálokról vagy a megtermelt energiáról beszélt, hanem arról a régi, holdfényes estéről, amikor a nagyszülei először álltak egymás mellett egy illatos jázminbokor árnyékában. Elmesélte, milyen volt, amikor két ember tekintete összeforrt a langyos nyári szélben, s a szeretet nem kiszámított erőforrás volt, hanem egy végtelen, szabad áramlás.
Alinda hunyorgva hallgatta a szavakat, s a lehunyt szemhéja mögött feltárult egy olyan világ, ahol a horizontot nem betonmennyezet, hanem bíbor és arany alkonyat keretezte. A gondolat, hogy létezhetett olyan érintés, amelyet nem a túlélési kényszer, hanem a puszta gyengédség vezérelt, elszorította a torkát, s tiszta, meleg fényként világította meg a csarnok komor homályát.
A távolban felbukkanó őrszem fémvázának tompa rezonanciája végigremegett a padozaton, de ebben a lopott pillanatban a Kolónia-7 falai elenyésztek. Alinda rászorította a tenyerét a ruhájára, a réztok fölé, s érezte, hogy amíg ezt a ritmust őrzi a mellkasában, a gépek sosem vehetik el tőle azt, ami a legértékesebb.