A szikrák árnyéka

Az Őrszem szintetikus hangja még ki sem hunyt a szűk térben, amikor János hirtelen haraggal, meggondolatlanul előrelépett, és puszta kézzel rácsapott az elosztó izzó fémborítására. A kiáramló szikrák megvilágították elszánt arcát, ahogy a feszültséget egyenesen a sarokban ülő Nagymama melletti kiegészítő modulra terelte.
– Ne nyúlj hozzá, te bolond! – kiáltott rá a Nagymama, megpróbálva eltolni a férfit a füstölgő paneltől. A szabályok szerint el kellett volna határolódnia tőle, de a szigorú tekintet mögött egy pillanatra megbicsaklott a tartása. – Csak rontasz a helyzeten! A kolónia törvényei nem véletlenül tiltják az ilyen pazarlást!
Alinda meglepetten nézett az idős asszonyra. Érezte, hogy a megszokott, kemény korholás mögött most nem a rendszer félelme, hanem valami egészen más lapul: egy régtől őrzött, eltemetett kötődés János iránt. A férfi nem hátrált meg, noha a bőre megperzselődött a forró felülettől.
– Nem hagyom, hogy az adagjait csökkentsék – morogta János G534, közvetlenül a Nagymamára nézve, figyelmen kívül hagyva a célfényt villogtató gépet. – Nem azután, amit a múltban megtettél ezért a szektorért.
Az Őrszem hidraulikus karja megmozdult, hogy blokkolja a manuális felülbírálást, de a feszültségingadozás miatt a fülke mennyezeti lámpái egy másodpercre teljesen elsötétültek.