A szellőzőrács túloldalán

Alinda óvatosan félretolta a meglazult lemezt, s a résben felbukkant János-G534 koromtól foltos arca. A férfi nem a szervizjárat árnyait figyelte, tekintete azonnal Nagymamára szegeződött. A karbantartó műszakból csempészett, még gőzölgő szintetikus tápszert tartalmazó fémcsészét csúsztatott át a szűk nyíláson.
– Ezt neked hoztam – suttogta János, rekedtes hangján tisztán érződött az aggodalom. – Hallottam a C szektor fejadagjainak megvágásáról. A te korodban a csökkentett fejadag egyet jelent a kiszáradással.
Nagymama tekintete szigorúvá vált, bár a szája széle megremegett. Egyenes tartással lépett vissza a fémcsészétől, határozottan elutasítva a tiltott küldeményt.
– Vegyél vissza a vakmerőségből, G534-es – mondta kimérten, miközben L656 riadt pillantását kerülte. – A kolónia törvénye tiltja a szektorok közötti javak cseréjét. Ha az őrszemek megtalálják ezt nálunk, a generátorcsarnok mélyére fokoznak le mindannyiunkat. Nincs szükségem a törvényszegésedre.
János arca elkomorult, lehorgasztott fejjel húzta vissza a csészét a sötét járatba. Ám mielőtt a fémlemez bezárult volna, Nagymama halkan sóhajtott, és ráncos ujjait egyetlen villanásnyi időre János kérges kézfejére fektette a válaszfal peremén. A lopott gesztusban ott rejlett az elfojtott gyengédség, amit a kolónia kíméletlen rendszere sem tudott teljesen kiirtani.