A szellőzőrács mögötti sötétség

A sziréna éles, gépies hangja hasított a gépterem fülledt levegőjébe, jelezve az első munkaszakasz végét. A pedálok ellenállása hirtelen megszűnt, a generátorok halk mormolással leálltak. Alinda remegő combizmokkal állította meg a lábát, miközben a homlokáról csepegő izzadság átitatta az elnyűtt vászonruháját.
A mennyezetről lógó műanyag csövekből lassan szivárogni kezdett a sűrű, édes massza, ami a kolónia lakóinak egyetlen tápláléka volt. A nagymama lassan, megtört háttal fordult el a pedáloktól, megvárva, míg a szomszédos fülkéből János is megkapja a maga adagját. Az idős asszony keze megrándult, ahogy a műanyag edénybe gyűjtötte a rózsaszínes pépet, de a tekintetében még ott égett az iménti beszélgetés parázsa.
„Idd meg, kislányom” – suttogta a nagymama, miközben átnyújtotta az adagot Alindának. „Szükséged lesz az erőre. Az igazi napfényt nem lehet gyenge testtel meglelni.” A pépnek szintetikus gyümölcsíze volt, túl édes és émelyítő, amely soha nem tudta teljesen elfedni a fémpor utóízét, mégis elnyomta a gyomor maró éhségét.
Alinda lassan kanalazta a masszát, miközben szemei a fal mentén futó vastag vezetékeket követték. A kinti világ meséi – amelyeket a nagymama a saját őseitől örökölt – most nem gyerekes legendaként, hanem kézzelfogható célként lebegtek a szeme előtt. Tudta, hogy a géptermet tápláló kábeleknek valahol kapcsolatban kell lenniük a fenti energia-átalakítókkal.
Egy újabb Őrszem haladt el a fülkesor előtt. Fémvázának nesztelen mozgása és a fején villogó kék szenzorok a gépi rend tökéletességét hirdették. A kislány megfigyelte, ahogy a robot megáll egy pillanatra a csarnok végében lévő szervizalagút ajtajánál. Ez volt az egyetlen pont, ahová a dolgozók szeme nem láthatott be, és ahol a szellőzőkből kiáramló levegő érezhetően hidegebb volt.
A nagymama megérintette Alinda csuklóját. Egy halk szorítással jelezte, hogy látta, hová néz az unokája. A csendes megértés pillanata volt ez: az öregasszony már nem tudott volna végigrohanni a szűk járatokon, de mindennél jobban akarta, hogy a kislány szívében elültetett remény ne aludjon ki soha.