A számozottak melege

János-g534 óvatosan visszahúzta a csőtoldó-szigetelést a zubbonya alá, amikor a folyosó felől megszólalt a műszakváltást jelző fémes búgás. A 14-es fülke vékony ajtaja beleremegett az alacsony frekvenciájú hangba, jelezve, hogy a kolónia órája rendületlenül ketyeg tovább.
– A harmadik szektorban megnövelték a pedálterhelést – mondta János szaggatottan, miközben a fülke szellőzőnyílása felé pillantott. – Ha a dinamóteremben az éjszakai beosztásom alatt lekapcsolják a másodlagos kört, ez a darab szigetelés az egyetlen, ami megvédi a lábadat a fagyástól.
A nagymama nem nézett rá, de megviselt kezét a zubbony gombjaira kulcsolta, hogy elrejtse remegését.
– Nem kérheted tőlem, hogy áthágjam a szabályt, János – suttogta élesen, de a szigor mögül kiütközött a félelem. – G534-esként tartanak nyilván. Ha az Őrszemek megtalálják nálad ezt az anyagot, áthelyeznek az L szektorba.
– Már 2050 óta abban az árnyékban élünk – felelte János, és a szeme sarkában meleg szándék csillant fel. Rátekintett Alindára is. – A csőjárat üzenete nem tévedésből jutott el ide. Ismerem a dinamóterem rezgéseit, tudom, kik koppantanak a hálózaton. Meg kell védenünk egymást.
Alinda közelebb lépett a fémágyhoz, hangja elcsuklott:
– De mi lesz, ha Kovács visszatér a járőrrel?
János felelet helyett egy apró, megmunkált fémlemezt csúsztatott a nagymama fekhelye alá, pontosan az ellenőrző érzékelő vakfoltjába, majd határozott léptekkel az ajtó felé indult.