A számláló ítélete

A sárgás fénnyel derengő lenti járat mélyén a levegő nehéz volt, gépzsír és ózon szagát hordozta. Ahogy mind a négyen átléptek a szűk rácson a dinamóterem szélére, a mennyezetre szerelt kúp alakú hangsugárzó száraz, fémes kattanással kelt életre.
– Figyelem. Jogosulatlan jelenlét a szerviztérben – reccsent meg az Őrszem-hálózat szintetikus hangja, gépies hidegséggel visszhangozva a falak között. – A jelenlévő egyedek energiatermelési mutatója nem éri el a minimális küszöböt. Az Őrszem-ítélet értelmében a biomassza-visszanyerési eljárás megkezdődött. Maradjanak mozdulatlanul.
Alinda összeszorította a száját, és önkéntelenül L656 karjához ért. A fiú bőre forró volt a pedálok melletti nehéz fizikai munkától. A Kolónián szigorúan tiltott volt az ilyen érintés, a felmenők szerelmi kötődéseit a gépi logikájú társadalom selejtnek tekintette, mégis, ebben a veszélyes pillanatban L656 nem lépett hátra. Lassan, védelmezőn a lány elé állt, eltakarva őt az elosztó feletti szkenner vörös pászpásza elől.
– Ne mozduljatok! – sziszegte János, miközben a szétégett kapcsolótábla csatlakozói közé nyúlt a csupasz fogóval. – Az Őrszem-ítélet nem mérlegel érzelmeket. Nekik csak elhasználandó kalóriák meg áramerősség vagyunk. Ha a szkenner befejezi a mérést, ránk zárják a zsilipet és kivonják az oxigént.
– János, a bal oldali relé! – kiáltotta Gábor bácsi, félrelökve egy lógó kábelköteget. – Vágd át a tápvonalt, mielőtt az ítélet végrehajtása áram alá helyezi a padlót!
János egyetlen határozott, kétségbeesett mozdulattal átvágta a vastag rézsodronyt. Szikraeső csapott fel, az Őrszem szkennerének vörös fénye éles sercegéssel kialudt, s a gépies hang megszakadt. A csöndes dinamóteremben most már csak L656 szaporázó légzése és a saját szívverésük visszhangzott.