A szabotált szellőzőrendszer

János, a G534-es szektor ügyeletes karbantartója pont úgy osont be a hálókamrák homályába, mint aki épp a világ legfontosabb csőrepedését készül elhárítani egyetlen rozsdás csavarhúzóval. Valójában persze a Nagymama fekvőhelye felé sandított, ahol az idős asszony látványos közönnyel, a kolónia kőbe vésett szabályzatát mormolva igyekezett úgy tenni, mintha a férfi nem is létezne. János feszült közeledése azonban kapóra jött Alindának, aki gyorsan Kálmán vászonzsákja elé lépett, elfedve azt az esetlegesen visszatérő Kovács vagy más Őrszemek elől.
– G534-es alany, maga meg mit matat itt? A pedálgenerátorok fordulatszáma már megint ingadozik, magának meg a szelepeken jár az esze? – suttogta élesen Alinda, miközben L656 idegesen kattogott mellette.
János megreccsent térddel megtorpant, és zavartan igazgatta a zsíros szerelőruháját. – Csak a... szellőzést kalibrálom. Nagyon fojtogató itt a levegő. Különösen bizonyos sarkokban – bökött a fejével a Nagymama felé, aki erre még hangosabban kezdte recitálni a napi fehérjeadagolás rendjét, bár a füle töve gyanúsan vöröslött a félhomályban.
Kálmán szárazon elmosolyodott a jeleneten, de a szemében ott maradt a dac. Alinda látta, hogy a kolónia szigorú rendszere alatt még a legkisebb érzelmi szikra is felér egy kisebb szabotázzsal. Ha János szerelme lebukik, mindannyian a sötétkamrában kötnek ki, de a feszült házban most ez a szerencsétlenkedés mentette meg Kálmán titkát.