A szabadság kódja

Az Őrszem-3 kék fényének elhalványulása után a hálócella fojtogató csendje visszatért. Alinda visszatartott lélegzettel várta, hogy a fém léptek zaja teljesen elenyésszen a folyosó végén. A falon lévő digitális óra vörösen izzó számai könyörtelenül pörögtek: a második fázis – a regeneráció és a táplálkozás ideje – lassan a végéhez közeledett.

– Aludnod kellene, kicsim – suttogta a nagymama, miközben visszahelyezte az üres tubust a falba épített adagolóba. – A harmadik fázisban a dóm központi agya megkezdi a neurális letapogatást. Ha az agyhullámaid túlságosan aktívak, ha a lázadás szikráját észlelik benned, az Őrszemek azonnal jelentést tesznek.

Alinda azonban képtelen volt lehunyni a szemét. A nagymama szavai a 1920-as évekről, a szélről és a nevetésről felkavarták a lelkét. Úgy érezte, a testébe kényszerített mechanikus ritmus – a pedálok taposása, a zúgás, a szervizciklusok – ellen anyatejként kapott védelmet ezekből a régi történetekből. – Mondj még valami régit, Nagyi. Csak egy utolsó képet, amit magammal vihetek a harmadik fázis sötétségébe – kérlelte a lány.

Az idős asszony óvatosan körülnézett, majd az ágya alá nyúlt, és a durva matrac egyik szakadásából egy apró, megfakult papírdarabot húzott elő. Egy fénykép volt az, amit még a dómok előtti korszakból mentett meg. Egy fiatal lányt ábrázolt, aki egy furcsa, fémvázas szerkezeten ült, haját vadul tépve fújta a szél egy végtelennek tűnő, zöld mező közepén.

Alinda ujjai remegve érintették meg a papírt. Ez volt az első alkalom, hogy valódi bizonyítékot látott arra, hogy a világ nem mindig egy hatalmas, zárt acélkapszula volt. A kép láttán a torkában lévő kesernyés cinkíz elhalványult, és helyét egy addig sosem érzett, forró bizsergés vette át: a remény.

Mielőtt azonban megszólalhatott volna, a cella mennyezetén elhelyezett hangszórókból felhangzott a harmadik fázis kezdetét jelző mély, búgó frekvencia. A fények azonnal kialudtak, és a dómot elárasztotta a kényszerített alvást elősegítő, alig hallható elektromágneses rezgés. Alinda gyorsan a párnája alá rejtette a fotót, miközben érezte, ahogy az AI lágyan, de ellenállhatatlanul elkezdi átvenni az irányítást a tudata felett.