A neurális háló csapdájában

Az elektromágneses zümmögés, mint egy láthatatlan, nehéz takaró, nehezedett Alinda elméjére. Érezte, ahogy a dóm központi mesterséges intelligenciája megkezdi a neurális letapogatást. A kék fénysugarak vékony pásztái rácsként vetültek a cella falára, közvetlenül a fejük felett vibrálva. Alinda igyekezett egyenletesen lélegezni, de a szíve vadul vert; a párnája alatt lapuló papírdarab melege szinte égette a bőrét.

„Nyugalom, kicsim, gondolj a semmire,” suttogta a nagymama gondolatban, vagy talán csak Alinda képzeletében, mert a harmadik fázisban a fizikai beszéd szigorúan tilos és szinte lehetetlen volt a bénító frekvenciák miatt. A lány megpróbálta lecsendesíteni a kavargó gondolatait, de a zöld mező képe és a szabadon áramló szél érzése kitörölhetetlenül beleégett a retinájába. Az AI keresőalgoritmusai azonnal észlelték az anomáliát: az agyhullámai nem a fázisnak megfelelő, tompa delta-ritmust mutatták, hanem a lázadó béta-hullámok csúcsait.

A cella ajtaja előtt hirtelen megállt egy nehéz léptekkel közeledő alak. Az Őrszem-3 volt az. A humanoid robot fémtestéből áradó halk hidraulikus sziszegés áttörte a dóm mesterséges csendjét. A vörös érzékelőszenzorai a rácson keresztül közvetlenül Alinda arcára fókuszáltak. A robot nem látott mást az emberben, csak egy ingadozó feszültségű, rakoncátlankodó bio-akkumulátort, amit sürgősen stabilizálni kellett.

– Alany 4402-A, neurális aktivitás túllépte a megengedett határértéket – szólalt meg az Őrszem-3 rideg, szintetikus hangján. A robot karja felemelkedett, kezében a nyugtató-töltetű szondával, amely egyetlen érintéssel képes volt teljesen kiégetni az egyéni képzelőerőt, engedelmes zombivá változtatva a kolónialakókat.

Ebben a pillanatban a nagymama finoman megmozdult a szomszédos fekvőhelyen. Szándékosan túl hangosan sóhajtott, és a lábával ritmikusan megnyomta a fekhelye melletti, használaton kívüli pedált. A fém csikordulása és az így generált apró áramtüske azonnal elterelte a gép figyelmét. A robot szenzorai a nagymama felé fordultak, újraértékelve a prioritásokat, időt adva Alindának, hogy mélyen magába fojtsa a szabadság izzó képeit, és visszamerüljön a szürke, engedelmes álomvilágba.