A suttogás ára

A generátor monoton zúgása kissé elnyomta a szavaikat, de a feszültség szinte tapintható maradt a fülke fojtogató melegében. Alinda közelebb hajolt a Nagymamához, a sötét sarokba, ahol a járőrök kamerái nem láthatták az arcát.
– Nagymama – suttogta, hangjában az ijedtség mellett hirtelen különös fény gyúlt. – Ma újra láttam L656-ot a hármas elosztónál. Amikor elhaladtam mellette, megérintette a kezemet.
– Csitt, Alinda! – suttogta vissza az öregasszony, és megragadta a lány karját, ujjai görcsösen rándultak össze a félelemtől. – Tudod, mi lesz veled, ha rájönnek? A kolónián a felesleges kötődés puszta energiapazarlás. Ha az Őrszemek észlelik a pulzusod változását, átirányítanak a sötét szektorba.
János hirtelen hátrafordult a terminál mellől, arca sárgás-sápadt volt a villódzó zöld fénytől.
– Hallgassatok! – sziszegte János. – Kálmán még próbálja tartani a kódokat, de a hálózat túlterhelt. Ha Kovács áramköre újra megugrik, a járőrök azonnal idejönnek. Mi lesz velünk, ha itt találnak minket a tiltott zónában?
– Menjetek a hálókamrák mögötti zugba – mondta Kálmán, miközben ujjai gyorsan jártak a billentyűzeten. – Kovács, te maradj a fülkédnél, mintha mi sem történt volna. Ha jönnek, én leterelem őket az elfeledett járatok felé.
Kovács idegesen bólintott, szemével a folyosó sötétjét pásztázva. Alinda felsegítette a Nagymamát, de a szíve még mindig hevesen vert. L656 tekintete nem akart kitörlődni az emlékezetéből, hiába tudta, hogy ez a lüktetés a biztos pusztulásba sodorhatja mindannyiukat.