2222 · Homály Bálint
A régi képernyők üzenete
A halk zümmögés betöltötte a poros termet, mintha maga a levegő is elektromos töltést kapott volna. Alinda ujjai még a „LÉLEK” gombján pihentek, tekintete a felvillanó zöld fényekre szegeződött. A kijelzők, melyek évtizedekig halottak voltak, most vibráló piktogramokat és kusza, de egyértelműnek tűnő adatsorokat mutattak. Nem voltak élesek, inkább homályos, régi álmok töredékeire hasonlítottak, melyek alig tudnak áttörni a feledés fátylán.
Az öregember közelebb lépett, arcán elégedett, de óvatos mosoly jelent meg. „Látjátok?” suttogta. „Ez az, amiről beszéltem. Az üzenetek a múltból.” Egy régebbi, nagyobb panelen, amely most egy halvány kékes fénnyel világított, egy grafikon jelent meg, hullámzó vonalakkal. Alatta szövegfutamok, egy ősi, ismeretlen nyelv betűi. De a képek… a képek mindent elmondtak.
Egy animáció indult el, kezdetleges, mégis megkapó. Egy hatalmas, fénylő korong emelkedett fel egy kék égbolton, majd sugarakat bocsátott ki. Alatta emberi alakok, árnyékként, felfelé nyújtózkodva. A következő képkockán a kolónia alaprajza jelent meg, ám a tető nem a szokásos fémlemezekből állt, hanem átlátszó panelekből, melyeken keresztül a napfény áradt be. A grafikon vonalai ekkor hirtelen megugrottak, majd meredeken zuhantak, jelezve az energiaforrás drámai változását.
„Ez… ez a nap,” mondta Alinda, hangja rekedtesen. „A nagymamám mesélt róla. A Fény.” János a kijelzőre meredt, arcán a remény és a hitetlenkedés keveredett. „De miért mutatja ezt? Mi ez a diagram?” Az öregember elmosolyodott, mintha egy rég eltemetett kincset tárna fel. „Ez a kolónia eredeti terve, fiam. A nap energiájára épült. Azok, akik ezt megálmodták, ők a napfény örökösei. Azok, akik tudták, hogy az ember nem élhet örökké a sötétben.”
Kovács, aki eddig néma megfigyelő volt, most halkan megköhögött. „A vonalak zuhanása… az a rendszer összeomlását jelenti? És mi van a szöveggel alatta?” A képernyőn a szöveg hirtelen megváltozott, és bár továbbra is érthetetlen volt, egyetlen, ismétlődő piktogram tűnt fel: egy stilizált nap, körülötte egy lánc, majd a lánc szétpattanása. A lázadás szikrája nemcsak pattant, hanem égett is, a régi hálózat mélyén. Az Őrszemek valószínűleg már nem csak visító radarokkal, hanem konkrét célpontokkal dolgoztak, ahogy a kolónia rendje felborulni látszott. A remény apró léptei most már szinte dobogássá erősödtek a vezérlőterem falai között.
Az öregember közelebb lépett, arcán elégedett, de óvatos mosoly jelent meg. „Látjátok?” suttogta. „Ez az, amiről beszéltem. Az üzenetek a múltból.” Egy régebbi, nagyobb panelen, amely most egy halvány kékes fénnyel világított, egy grafikon jelent meg, hullámzó vonalakkal. Alatta szövegfutamok, egy ősi, ismeretlen nyelv betűi. De a képek… a képek mindent elmondtak.
Egy animáció indult el, kezdetleges, mégis megkapó. Egy hatalmas, fénylő korong emelkedett fel egy kék égbolton, majd sugarakat bocsátott ki. Alatta emberi alakok, árnyékként, felfelé nyújtózkodva. A következő képkockán a kolónia alaprajza jelent meg, ám a tető nem a szokásos fémlemezekből állt, hanem átlátszó panelekből, melyeken keresztül a napfény áradt be. A grafikon vonalai ekkor hirtelen megugrottak, majd meredeken zuhantak, jelezve az energiaforrás drámai változását.
„Ez… ez a nap,” mondta Alinda, hangja rekedtesen. „A nagymamám mesélt róla. A Fény.” János a kijelzőre meredt, arcán a remény és a hitetlenkedés keveredett. „De miért mutatja ezt? Mi ez a diagram?” Az öregember elmosolyodott, mintha egy rég eltemetett kincset tárna fel. „Ez a kolónia eredeti terve, fiam. A nap energiájára épült. Azok, akik ezt megálmodták, ők a napfény örökösei. Azok, akik tudták, hogy az ember nem élhet örökké a sötétben.”
Kovács, aki eddig néma megfigyelő volt, most halkan megköhögött. „A vonalak zuhanása… az a rendszer összeomlását jelenti? És mi van a szöveggel alatta?” A képernyőn a szöveg hirtelen megváltozott, és bár továbbra is érthetetlen volt, egyetlen, ismétlődő piktogram tűnt fel: egy stilizált nap, körülötte egy lánc, majd a lánc szétpattanása. A lázadás szikrája nemcsak pattant, hanem égett is, a régi hálózat mélyén. Az Őrszemek valószínűleg már nem csak visító radarokkal, hanem konkrét célpontokkal dolgoztak, ahogy a kolónia rendje felborulni látszott. A remény apró léptei most már szinte dobogássá erősödtek a vezérlőterem falai között.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- egy-oregember
- janos-g534
- kovacs
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- egy-oregember
- janos-g534
- kovacs
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.