A pulzáló jel

A sötétség nyomott, és L656 a csapat élén haladt, az övvel tapogatózva, de a rejtélyes korong makacsul hallgatott. A levegő egyre fojtogatóbbá vált, mintha a kolónia elfeledett múltjának minden elnyomott sóhaja itt gyűlt volna össze. Alinda érezte a nagymama remegését, ahogy lépésről lépésre, egyre nehezebben haladtak. Minden izma fájt, a szívverése kalapált a fülében. A remény, ami a korong aktiválásakor fellobbant, most halvány lángként pislogott a sötétség szélén.
„Apád… mindig azt mondta,” a nagymama hangja alig volt több suttogásnál, „hogy az igazi erő nem a pedálok hajtásában rejlik. Hanem abban, ami… ami itt van.” Megérintette Alinda kezét. „Az emberi kapcsolatokban. Abban, hogy valaki látja benned a többet. Még akkor is, ha a Kolónia csak egy számot lát.” Alinda tudta, kire gondol a nagymama. Jánosra, a G534-esre, akinek tekintete néha többet árult el, mint amennyit a szabályok engedtek. A nagymama hivatalosan mindig elhárította a közeledését, a kolónia normái szerint helytelennek tartotta a „felesleges” érzelmi kötődést, különösen egy ilyen „koros” asszony részéről. De Alinda látta a szeme sarkában rejlő, elfojtott kedvelést.
Látta, ahogy a nagymama időnként megállt, ha János elhaladt a folyosón, és figyelte, ahogy segít másoknak, vagy ahogy szelíden simogatja a kimerült generátorok falát. „Ő is tudta,” folytatta a nagymama, mintha Alinda gondolatait olvasná, „hogy az ember nem csak test és energia. Hogy van valami más is. Valami, amiért érdemes... keresni.” A hangja elhalt. A járat hirtelen egy kis, dohos kamrába torkollott, ahol a falakon furcsa, rozsdás jelzések voltak. L656 felkapta a fejét.
A korong az övén halványan kéken vibrált. Nem olyan erősen, mint az elágazásnál, de érezhető volt. Egyfajta pulzálás. „Itt vagyunk valahol,” mondta L656, hangjában újult reménnyel, miközben a korong felé nyúlt. A „hogy lesz az ember” kérdése most nem csak a múlt suttogása volt, hanem egy jelzőfény a sötétben, ami a jövő felé mutatott. Vajon János is ezt érezte, amikor a rendszer ellenére is merészelt emberi maradni?