A pluszkvóta ára

Az Őrszem mikrofonja reszelős hangon recsegett fel a galériáról.
– Szabályszegés. Engedély nélküli kommunikáció a megtermelési ciklus alatt. Tizennégyes fülke: büntetőkvóta növelve tíz százalékkal.
A lendkerék ellenállása szinte azonnal megugrott. A fém sikoltva szorult rá a tengelyre, Alinda térdeiben pedig megpattantak az izmok. A lány felszisszent, de nem hagyta abba a hajtást; tudta, ha a mutató átlépi a kritikus sárga sávot, a Nagymama szervezete nem bírja ki a következő ciklust.
– Nincs napfény, nincsenek örökösök – dörrent le a szintetikus hang a rácsokon keresztül. – A kolónia nem emlékezik. Csak a megtermelt wattok számlálója létezik.
A galéria árnyékából János ekkor kilépett. Nem szólt egyetlen szót sem, mert a szavak itt azonnali árammegvonást jelentettek. Ehelyett a falon futó segédvezetékhez lépett, és a karbantartói kulcsával áthidalta a tizennégyes fülke túláram-biztosítékát. A saját szektorának tartalékáramából csapolt le energiát, átvállalva a pluszterhelést, miközben a saját azonosítója pirosan villant fel a központi kijelzőn.
A lendkerék ellenállása egy csapásra megenyhült. A Nagymama megkönnyebbülten sóhajtott fel, de Alindára nézve megrázta a fejét. János tette nem csupán segítség volt: nyílt kiállás a felső szektor letagadott jussa mellett, amivel a fiú maga is a célkeresztbe került. L656 a csarnok túlsó végéből, a sötét járat árnyékából szorította össze a markát – a kezében tartott rézcsatlakozó a régi napelemek maradványa volt, a fény jussának egyetlen kézzelfogható bizonyítéka.