A peremvidéki jövevény

A csőfal rezonanciája még el sem ült, amikor a fülke mélyén fekvő rozsdás szervizajtó mögül fémes csikordulás hallatszott. A nehéz retesz lassan félrecsúszott, és a rések közül sűrű, kénes szagú pára csapott ki. A szűk nyílásban egy elnyűtt, szürke overallos alak bukkant fel; a ruháján lévő kopott jelzés szerint a külső peremszolgálat – a Kolónián csak légióként emlegetett kihelyezett egység – kötelékébe tartozott.
– Ne... ne bántsatok – nyögte a jövevény, L656. Rettegve lapult a nyirkos téglafali beugróba, szemei vadul ugráltak János és Gábor bácsi között. – Kiszorítottak... az Őrszemek lezárták a kinti szektort.
Gábor bácsi lépett egyet előre, tekintetében gyanakvás és a szektor rendjéért érzett felelősség feszült. Mint a lakórészleg nem hivatalos képviselője, pontosan tudta, mit jelent egy hívatlan peremvidéki jelenléte a szűkös fejadagok és a túlterhelt hálózat korában.
– A külső szolgálatból senki sem jön át engedély nélkül – sziszegte Gábor bácsi elutasítóan. – Nem hiányzik ide egy újabb száj, pláne nem egy fegyveres a peremről! Nálunk szigorú a napirend!
– A légióban szolgáltam... elöl, a veszélyes zónában – motyogta L656 szaggatottan, miközben a hideg acélnak döntötte a hátát. – Nem akarok bajt. De odabent... odabent minden leégett.
János közelebb lépett, testével óvatosan eltakarva a még mindig remegő Alindát. L656 nem tűnt fegyveres támadónak, sokkal inkább egy megtört menekültnek, ám a megérkezése máris törést okozott. Az új lakó felbukkanása azonnal kiélezte a feszültséget a rendet védő Gábor bácsi és a menedéket keresők között.