2222 · Nagyóska
A pedálok árnyékában — új hang
A néma bizalom ott lebegett közöttük, a kimondatlan félelmek súlyával telítve. A nagymama lassan elengedte Alinda csuklóját, érintése a pánikszerű szorításból gyengéd simogatássá változott, mintha ezzel akarná elismerni a lány veszélyes igazságát. A fülke ajtaján kívül az L lakó szektorban a folyosó zaja egyre erősödött, a kolónia könyörtelen ritmusának állandó emlékeztetőjeként. Közeledett az időváltás, az a pillanat, amikor a dinamóegységekben dolgozók váltották egymást, és az elhasznált testek lenyomata tapintható volt a levegőben.
Alinda kinyitotta a fülke ajtaját, és a folyosó halvány, zöldes fényében azonnal megcsapta az elhasznált levegő szaga: az izzadság, a fém, és a furcsa, édeskés massza keveréke, ami a táplálékuk volt. Látta Jánost-G534-et, ahogy a fülkéje előtt állt, Kovácsot, aki a falnak dőlve dörzsölte halántékát, és Marikát-G108-at, aki szótlanul pakolta a dinamóegységből visszahozott holmiját. Mindhárman dühösek voltak, arcukon a kimerültség mély barázdái, a testük energiájának nyoma. Az ő haragjuk a kolónia egész napirendjének súlya volt, egy olyan teher, ami alatt mindenki görnyedt.
A nagymama Alinda mellé lépett. – Látod? – suttogta, a hangjában keserű fájdalommal. – Ez az igazi ár. Az érzések luxusát nem engedhetjük meg magunknak, mikor minden energiát a rendszer tart fenn. A tested, a te életed is csak egy elem a láncban. L656 is. Alinda tekintete megakadt egy pillanatra L656 cellájának ajtaján, ami nyitva állt, de üres volt. A fülke mélyéből egy ismerős, halk, mechanikus zúgás szűrődött ki. Az Őrszem haladt el a folyosó végén, fémes léptei visszhangoztak a szektor fojtogató csendjében. L656 már elindult a generátor felé, hogy újra a testét adja a kolóniának, a szalag mellett, ahol Alinda ma látta. A lány tudta, hogy minden tiltott pillantás, minden elfojtott rezdülés csak súlyosabbá teszi a terhet, de egyúttal erősebben is égette a vágyat, hogy valami más legyen. A massza íze, a pedálok monoton dübörgése, a holt tekintetek – mindez egyre inkább a lázadás szikráját táplálta benne.
Alinda kinyitotta a fülke ajtaját, és a folyosó halvány, zöldes fényében azonnal megcsapta az elhasznált levegő szaga: az izzadság, a fém, és a furcsa, édeskés massza keveréke, ami a táplálékuk volt. Látta Jánost-G534-et, ahogy a fülkéje előtt állt, Kovácsot, aki a falnak dőlve dörzsölte halántékát, és Marikát-G108-at, aki szótlanul pakolta a dinamóegységből visszahozott holmiját. Mindhárman dühösek voltak, arcukon a kimerültség mély barázdái, a testük energiájának nyoma. Az ő haragjuk a kolónia egész napirendjének súlya volt, egy olyan teher, ami alatt mindenki görnyedt.
A nagymama Alinda mellé lépett. – Látod? – suttogta, a hangjában keserű fájdalommal. – Ez az igazi ár. Az érzések luxusát nem engedhetjük meg magunknak, mikor minden energiát a rendszer tart fenn. A tested, a te életed is csak egy elem a láncban. L656 is. Alinda tekintete megakadt egy pillanatra L656 cellájának ajtaján, ami nyitva állt, de üres volt. A fülke mélyéből egy ismerős, halk, mechanikus zúgás szűrődött ki. Az Őrszem haladt el a folyosó végén, fémes léptei visszhangoztak a szektor fojtogató csendjében. L656 már elindult a generátor felé, hogy újra a testét adja a kolóniának, a szalag mellett, ahol Alinda ma látta. A lány tudta, hogy minden tiltott pillantás, minden elfojtott rezdülés csak súlyosabbá teszi a terhet, de egyúttal erősebben is égette a vágyat, hogy valami más legyen. A massza íze, a pedálok monoton dübörgése, a holt tekintetek – mindez egyre inkább a lázadás szikráját táplálta benne.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
- marika-g108
- nagymama
- orszem
Helyszín
- folyoso
- fulke
- l-lako-szektor
Előző jelenet szereplői
- alinda
- l656
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.