A szektor fala

A massza íze, a pedálok monoton dübörgése, a holt tekintetek – mindez egyre inkább a lázadás szikráját táplálta benne. Alinda tudta, hogy a nagymama szavai igazak, a félelem áthatotta a levegőt, de valami mégis erősebb volt. A test mint energia, a lánc eleme – L656 is. Az üres fülke, a halk zúgás, az Őrszem fémes léptei. Nem, ez nem lehet minden. A vágy, hogy valami más legyen, szorította a mellkasát. Valami, ami nem a rendszer része. Valami, ami emberi. Elhatározása súlyos kőként ült gyomrában, és az L656 iránti titkos érzései hirtelen mindennél valóságosabbá váltak.
– Hová mész? – A nagymama hangja éles volt, a félelem áttörte a megtévesztő nyugalmat. Szorosan megfogta Alinda karját, mintha ezzel akarná visszatartani a lányt a szakadék széléről. – Ne. Ne tedd! Az Őrszemek. Az ítélet. Látod, mi történik azokkal, akik kilépnek a rendből? – Tekintete Jánost-G534-en és Kovácson állapodott meg, akik csak bámultak maguk elé, arcukon a kolónia napirendjének kimerítő nyoma.
Alinda lesütötte a szemét, de nem felelt. Érezte a nagymama ujjainak szorítását, de a lázadás szikrája már lángra kapott. Kiszabadította magát, és elindult a folyosón, szembesülve az L lakó szektor nyomasztó valóságával. A dinamóegységből visszatérő lakók fáradt árnyékokként suhantak el mellette, tekintetükben a halál és az elmúlás nyoma, egy életé, ahol mindenki csak egy adatpont volt, egy elhasznált energia.
Ahogy mélyebbre hatolt a szektorba, a halvány, zöldes fény egyre sűrűbbé vált, szinte fullasztóvá. A folyosó végén, ahol az L szektor a generátor-egység felé kanyarodott, két Őrszem állt. Fémtestük mozdulatlanul, tekintetük üresen pásztázott. Nem szóltak, nem mozdultak, de jelenlétük maga volt a tiltás. Szikrázó piros fényük a veszélyre figyelmeztetett. Az L lakó szektor nem csak a lakóhelye volt, hanem egy fal is, ami elválasztotta a tiltottat a megengedettől, a szabad emléket a kolónia rideg valóságától.
Alinda szíve vadul dobogott. L656. A név, mint egy rejtett lüktetés, zsongott a fülében. A félelem, az ősi, zsigeri rettegés az Őrszemek ítéletétől megbéníthatta volna, de a lázadás, a kapcsolat iránti vágy, a kérdés, hogy "Hogy lesz az ember?", mindez erősebb volt. Egy pillanatra lehunyta a szemét, érezte a kolónia fojtogató rendjét, a pletykákat az idegenről, aki a Légióban szolgált. Aztán kinyitotta, és az Őrszemek felé nézett, testét áthatotta a kétségbeesett elszántság hideg izzása. El kellett jutnia L656-hoz. Valahogy.