A megtakarított zseton

János nem érte be a halkan suttogott ígéretekkel. A fülke nyomasztó hőségében türelmetlenül megrántotta a zubbonyát, s a szellőzőrács mögül egy illegálisan megtakarított energia-zsetont húzott elő.
– Ezzel kihagyhatod a hajnali kalibrációt, nagymama – mondta határozottan, szinte meggondolatlan nyerseséggel. – Kijátszom az őrszemek kapuját, nekem már úgyis mindegy.
– Eltűnsz innen a tiltott dolgaiddal, G534-es! – csattant fel a nagymama, s a hangja élesebben metszett a szűk térbe, mint a falakból áradó fémes zúgás. – A szabályszegésért azonnali átminősítés jár! Nem engedem, hogy a felelőtlenségeddel ránk hozd az őrszemeket!
– De hát csak segíteni akar! – csapott le rá Alinda hirtelen haraggal, s elkeseredetten a pricsi szélére ütött. – Te mindig csak a félelmet választod! Hagynád, hogy beleroppanj a műszakba, csak mert a kolónia törvényei ezt diktálják?
A két nő közötti feszültség szikrázva robbant ki az L-14-es cella nyirkos félhomályában. Nagymama szorosan összehúzta magát a durva pokróc alatt, s elutasítóan fordította el a fejét. Ám amikor János csüggedten visszahúzta a kezét, az idős asszony szigorú tekintetében egyetlen villanásnyi gyengédség bujkált: a szigorú tiltás mögött mélyen értékelte a fiú elszánt gondoskodását, amely a régi világ emberi melegét idézte.