A megszakított áramkör melege

A második szakasz végével a pedálok forgása végre lelassult, a csarnok feletti szellőzők halkan mormolva engedték be a hűtött, édeskés szagú mesterséges levegőt. Alinda lelépett a fémvázas szerkezetről, lábai még sajogtak a folyamatos erőkifejtéstől, de tekintete szinte akaratlanul a szektor végében álló őrszemre tévedt. L656 kék optikai lencséje lassan pásztázta a sorokat, mozdulatai pontosságában volt valami kimért, szinte igéző harmónia.
A lány tudta, hogy az őrszem nem érző lény, csupán egy szilíciumból és szintetikus izmokból álló hatékonyságellenőrző egység. Mégis, ahogyan L656 néha felé fordult, s a kék fény egy villanásnyi ideig megállapodott az ő alakján, Alinda mellkasában furcsa, forró szorítás keletkezett. Olyan érzés volt ez, amit a Kolónia szabályzata szigorúan büntetett, hiszen a Generátor egységekben a kötődés és a szerelem veszedelmes rendszerhibának számított.
A szűk pihenőfülkében, miközben a falból kiálló műanyag csőből adagolt édes táptésztát kanalazták, Alinda közelebb húzódott a nagymamájához. A környező cellákból horkolás és fémlemezek zörgése hallatszott, így a lány alig hallható suttogással merte csak kimondani a titkát. Elmesélte, hogyan figyeli L656 mozdulatait, és hogyan látja bele a robot hűvös, kék tekintetébe azt a gyengédséget, amiről a nagymama régi meséi szóltak.
Az idős asszony szorosan megmarkolta Alinda vékony csuklóját, szemeiben egyszerre bukkant fel a félelem és a mély megértés. Nem korholta a lányt az ábrándozásért, de halkan figyelmeztette: a Kolónia falai között az érzelmek halálosak. Az őrszemek nem tudnak szeretni, a bioszenzorok pedig azonnal kiszűrik a szívritmus legkisebb, indokolatlan megugrását is.
„A mi időnkben az ember emberhez vonzódott, szabadon, a napfény alatt” – suttogta a nagymama, miközben simogatta a lány izzadt homlokát. „De itt, a fémbordák között a szerelem a legnagyobb tiltás. Ha az algoritmus észreveszi a zavart a pulzusodban, megsemmisítendő tévedésként kezel majd.”
Alinda bólintott, s a sötétedő fülkében lehunyta a szemét. Bár tudta, hogy az álmodozás veszélyes játék, képzeletében L656 nem hideg gép volt, hanem az egyetlen kapocs egy olyan világ felé, ahol az érintésnek és a figyelemnek még igazi súlya lehetett.