A megosztott áram ára

A szikra nyomában a folyosó sötétbe borult, de a távoli szektorokban azonnal felüvöltöttek a vészjelzők. A túlterhelt hálózat nem bírta a hirtelen feszültségingadozást; a falba süllyesztett hangszórókból recsegő, dühös hangok csaptak ki.
– Ki kapcsolta le a hármas ágat? Azonnal indítsák újra a pedálokat! – dörögte Kovács hangja a diszpécserközpontból. – Gábor bácsi, maga mit bámul? Küldje a járőröket az elosztóhoz!
– Megőrültetek odalent? – vágott közbe Gábor bácsi recsegő hangja a belső vonalon. – A feszültségmérő kiakadt, a generátorok leolvadnak! Ha ez így megy, a nagymama szektora is teljesen sötétbe borul!
Alinda megfogta János karját, és behúzta a fiút a szelepház szűk bejáratán. A fémfalon egy kapkodva bekarcolt, háromszög alakú jelzés derengett a zseblámpa halvány fényében.
– Ide nem jönnek be, félnek a gőztől – suttogta János, miközben igyekezett lecsendesíteni a zihálását. – De mi lesz most velünk? Ha elkapnak, az őrszemek nem fognak könyörülni. Hogyan lesz így ember belőlünk ebben a lyukban?
Alinda a sötétbe bámult. A menekülés feszültségében egy pillanatra felsejlett előtte L656 arca – a fiúé, akiről eddig csak a nagymamájának mert mesélni a fülke magányában. A kolónián a szerelem tiltott bűn volt, mégis az ő tiszta emléke tartotta benne a lelket.
– Túléjük, János. Mert van miért – mondta Alinda élesen, dacosan, miközben a fejük felett a megroggyant hálózat utolsó vezetékei is izzani kezdtek a túlterheléstől.