A meglazított csavar

János óvatosan behúzta maga mögött a tizennégyes fülke nehéz fémlemez ajtaját. A zár fémesen kattant; az idős asszony bent maradt a félhomályban, míg a szűk, párás folyosó sárga fényei élesen vágtak bele a szemükbe. Alinda közvetlenül a fiú mögött lépett ki a járatba, ujjai még mindig remegtek a szüntelen félelemtől.
– Biztos, hogy megteszed? – suttogta a lány, szemei riadtan pásztázták a csővezetékek árnyékos közeit. – Ha az Őrszemek észreveszik a hőkülönbséget a központi műszerfalon...
– A hatos ág mérőfeje rég eltömődött a koromtól – felelte János halkan, de szaggatottan. – Csak három fok a különbség. A gépnek jelentéktelen adat, de nektek a túlélést jelenti az éjszaka.
Lépteik visszhang nélkül vesztek el a padlólemezek közötti gumiszigetelésen. A hatos szellőzőakna bekötéséhez érve János előhúzta a kopott csavarkulcsot a munkaruhája zsebéből. A fém fagyos volt, de a csövekből áradó forróság már megizzasztotta a homlokát. A kolónia szigorú szabályai szerint minden elterelt kalória és watt súlyos szabotázsnak számított, aminek ára a teljes elszigetelés volt.
– Miért kockáztatsz értünk? – kérdezte Alinda, miközben a járat kanyarulatát figyelte, rettegve a műszakváltás lépteitől.
– Mert ha csak pedálozunk és engedelmeskedünk, nem vagyunk többek egy alkatrésznél – nézett rá János. – Az ember nem a wattok összege.
A kulcs ráilleszkedett a rozsdás csavarra, és egyetlen határozott mozdulattal meglazította a reteszt. Kellemes, meleg levegőáramlás indult meg a C-szektor mélye felé.