A hálózat morgása

A meleg levegő kellemesen megcsapta az arcukat, ám a megkönnyebbülés egyetlen másodpercig sem tartott. A hatos szellőzőakna extra hőelvezetése azonnal megterhelte a C-szektor elöregedett hálózatát. A mennyezeti csövek kékes fénnyel pislákoltak párat, majd a falakba épített transzformátorok mély, remegő búgásba kezdtek. A kolónia energiaellátása amúgy is a teljesítőképessége határán egyensúlyozott, s ez a pár lopott kalória most láncreakciót indított el.
– János... a fények! – suttogta Alinda fojtottan, és ösztönösen a fiú karjába kapaszkodott. – Megérzi a hálózat!
– Nyugalom. Csak feszültségingadozás – felelte János szaggatottan, bár az ő homlokán is hideg verejték gyöngyözött. Tudta jól, ha a túlterheltség miatt lecsap az automata, a védelmi szoftver azonnal jelez a feletteseknek.
A járat végén fémes sercegéssel kapcsoltak le a másodlagos áramkörök. Bent, a tizennégyes fülke félhomályában a nagymama felhúzott térdekkel ült a fekhelyén, és a mennyezet vibrálását figyelte. Öreg szemeiben nem harag, inkább kesernyés gyengédség bujkált: eszébe jutottak a régi idők túlzsúfolt otthonai, ahol a túlhúzott hálózat miatt rendszeresen elment az áram, mégis jutott egy nevetés a sötétben. Itt azonban a sötétség egyet jelentett a lelepleződéssel.
János gyorsan elcsomagolta a csavarkulcsot, miközben a falak túlterhelt vezetése szinte égett szagot árasztott. A hő elindult, de a rendszer már riadót kért.