A lüktető falak

A lejtőn haladva a levegő még sűrűbbé vált, hideg, nyirkos leheletként telepedett rájuk, a rozsda és a nedves föld szaga uralta a zárt teret. A kopogás, mely eddig csak visszhang volt, most egyre tisztábban és határozottabban hallatszott, már nem csupán elmosódott zajként, hanem egy lassú, ritmikus ütemként, mintha a járatok szívverése lenne.
János emelte a zseblámpát, de a sugár hirtelen megremegett, elgyengült, alig vetett árnyékot a nedves falakra. Ugyanebben a pillanatban Kovács lámpája is elhalványult, majd kialudt, sötétségbe borítva a mögöttük lévő szűk folyosót. A hideg, sűrű levegőben érezhető volt a kolónia küzdelme, ahogy a felszínen túlhajtott hálózat próbálta fenntartani önmagát. Még idelent, a feledés alagútjaiban is érezni lehetett a rendszer túlterheltségét, mintha a kolónia pulzálása lefelé szivárgott volna, egyre gyengülő ütemben.
Alinda ösztönösen megérintette a falat. Hideg volt és nyers, a kopogás most már nem kívülről jött, hanem a kőből és a fémből áradt, a tenyerében is érezte a rezgését. Egy pillanat alatt felismerte benne azt a ritmust, amit a nagymama régi történetei sugalmaztak – egyfajta életjel, ami dacolt a kolónia gépi lüktetésével. Hirtelen felindulva, mintegy válaszként, megpróbált erősebben megkopogtatni egy vastag csövet, de a keze csúszott a nyirkos felületen, csak egy tompa kaparást hagyva maga után. Nem félelem volt benne, hanem egy mélyről jövő, elfojtott vágy a visszajelzésre.
János a reléjéhez kapott, mintha azzal tudná helyreállítani a fényt, de tudta, hogy a probléma mélyebb, mint egy egyszerű áramszünet. A G534-es relé súlya a kezében most az egész kolónia törékenységét szimbolizálta, a túlterhelt hálózat reménytelen terhét. Alinda mozdulatára azonban felfigyelt. A lány nem a fényt kereste, hanem a kapcsolatot. Kovács eközben a sötétben tapogatózva próbálta életre kelteni a lámpáját, sikertelenül. A feszültség tapintható volt, nem csak a levegőben, hanem köztük is. A kopogás azonban nem állt meg, éppen ellenkezőleg: mintha egyre erőteljesebbé, követelőzőbbé vált volna, ahogy a fény elhalványult, és a teljes sötétség egyre közelebb kúszott hozzájuk.