A lezárt zsaluk

A folyosói csengő kettőt kondult: a megszokott műszakváltás ritmusa helyett a rendkívüli létszámellenőrzést jelző fémes lüktetés töltötte be a szellőzőréseket. A 14-es fülke szűk terében hirtelen megfagyott a levegő. A félretett ételtasak még Kálmán remegő tenyerében feküdt, de a járőrök csizmáinak ritmikus koppanása már az ellenőrző pont felől visszhangzott.
– Vissza kell érned a saját fekhelyedre, mielőtt lezárják a zsalukat – suttogta a nagymama, miközben Alinda óvatosan az ajtóréshez húzódott. – Ha az Őrszemek hiányt találnak a jelenléti íven vagy a fejadagodon, átsorolnak. Tudod, mi történik azokkal, akiket a felülvizsgálóba visznek.
János bólintott, de nem mozdult azonnal. A megosztott szintetikus adag miatt a másnapi fizikai mérlegelésnél az ő kalóriamutatója elkerülhetetlenül zuhanni fog. Ez nem csupán büntetést jelentett, hanem a végleges átirányítást az alsóbb szektorokba, ahonnan nincs visszatérés a dinamókhoz. Alinda tekintetéből kiolvasta a szótlan kérdést: mi lesz vele, ha a rendszer reggel behajtja rajta a hiányzó energiát?
A lány lassan meghúzta a kézi reteszt, utat nyitva a fiúnak a fűtőcsövek árnyékában. János kisuhant a résen, a sötétség elnyelte alakját, mielőtt a folyosói lámpák vörös fényre váltottak volna.