A lezárt zóna árnyéka

A C-szektor éjszakai pihenőciklusában a folyosók fémfalai elcsendesedtek, csak a szellőzők tompa durogása remegtetett meg a padlót. Alinda megvárta, míg Nagymama egyenletes, nehéz légzéssel elalszik a fülke szűk nyerskamrájában, majd óvatosan kilépett az átjáróba. A lány szívét a félelem és a makacs elszántság szorította: nem hagyhatta, hogy János nyomtalanul odavesszen a hajsza és az energiakvóták örvényében. A tekintetében ott égett a szabadság utáni vágy, a tiszta égbolt emléke, amit csak a mesékből ismerhetett.
A C-szektor mélyebb, szűkülő járataiból csatornák vezettek a hálózat lezárt, úgynevezett L-szektoráig. A kolónia pletykái szerint az oda átsoroltak már nem tértek vissza a termelésbe; az a hely a lassú elsorvadás és a megmaradt életerő végső kiszipolyozásának zónája volt. Alinda a falak árnyékában lopakodott, meg-megállva a villódzó szervizlámpák alatt, míg el nem érte az átjárót lezáró, vastag páncélajtót.
A csuklójára rögzített karszalag riasztóan pulzálni kezdett, amint túl közel került a sárga biztonsági sávhoz. Mielőtt még a zárómechanizmushoz nyúlhatott volna, a félhomályból két nehézpáncélos alak lépett elő. Az Őrszemek fémborítású sisakja kék fényt vetett a párás levegőre.
– Megállni! – csattant fel az egyik Őrszem rekedt, torzított hangja. A fegyver csöve közvetlenül Alinda mellkasára szegeződött. – C-szektoros azonosító. Nincs engedélyed a határlépésre.
– János... a dinamoteremből – próbálta mondani Alinda, bár a torka teljesen kiszáradt. – Tudnom kell, hová viszik a kimerülteket.
– Az L-szektor zárva van – szólt közbe Kovács őrszem, lépteinek fémzaja visszhangzott a szűk alagútban. – Vissza a fülkédbe, lány! Ha még egy lépést teszel, átsorolási eljárást indítunk ellened is.
Alinda hátralépett, de tekintetét nem sütötte le. A fémfalak rácsain túl az L-szektor néma, kietlen sötétsége hallgatott, s a lány tudta: a kolónia nem áll meg, de a lázadás szikrája már ott parázslott a lelkében.