A lezárt áramkör

Alinda a mellkasára szorította a gyűrött papírlapot. A falakból mély, vibráló zúgás áradt, jelezve, hogy a félig átfordított kar elindított valamit az elfeledett szektor tápellátásában.
– El kell tűnnünk, mielőtt a mentesítők ideérnek – mondta a Nagymama szigorúan, és megragadta a lány csuklóját. – Ha ránk találják a testet, nekünk is végünk.
– Nem hagyhatjuk itt csak úgy – suttogta Alinda, miközben a tekintete a mozdulatlan János-g534-re szegeződött. – L656-ot fogják beosztani a takarításra... Ő az ügyeletes a hatos részlegben. Ha megtalálja a szikrázó biztosítékot, tudni fogja, hogy valaki kézzel nyúlt hozzá.
– Ne emlegesd azt a fiút, Alinda! – szólt rá halkan az öregasszony, de a hangjában megbújt az félelem. – Tudod jól, mi jár a tiltott kötődésért a kolónián. Ha észreveszik rajtad a figyelmet, mindkettőtöket áthelyeznek a mélycsatornákba.
Alinda nyelt egyet, ujjai görcsösen szorultak a rajz szélére. A döntést most kellett meghoznia: hagyja félkészen a rendszert, veszélyeztetve a fiút, vagy teljesen átlendíti a rögzítőkart, vállalva a végleges átállítást.
– Ha teljesen lezárom, nem hagy hibakódot – lépett közelebb a lány a kapcsolóhoz. – De akkor a hálózat nem tér vissza a régi kerékvágásba.
– Tedd meg – bólintott a Nagymama. – És imádkozz, hogy L656 ne tegyen fel kérdéseket, amikor kiüríti ezt a fülkét.