A külső szolgálat árnyéka

A szúrós gőz elől a járat mélyebb kanyarulatába húzódtak, ahol a szellőzőrácsokon át a Fülke-14 melletti folyosó feszült zaja szűrődött be. A szektor megbízott képviselője emelt hangon követelte a gépészeti fejadag átadását egy újonnan érkezett lakótól.
A kopott fal mellett álló jövevény, akit nemrég szállásoltak el a szektor szélén, szótlanul hallgatta a tisztviselő fenyegetését. Arcán régi vágások nyoma látszott, vállán pedig a határon túli külső légió kopott jelzése sötétlett. Amikor a képviselő lépett egyet felé, a férfi elállta a szűk ajtónyílást.
– Nem adom – felelte a légiós fojtott, kemény hangon. – Odakint a peremen megtanultuk, mi jár a munkáért. A számlálóitok itt nem érvényesek.
Alinda riadtan János kabátjába kapaszkodott.
– János... a járőrök – suttogta a lány szaggatottan. – Meghallják.
– Hallgass – felelte János remegő szájszéllel, miközben a járat sötétjébe húzta Alindát. – Ha riasztanak, lezárják a szektort.
Gábor bácsi intett L656-nak, hogy fojtsa el az alkatrészei zümmögését. Az új lakó és a képviselő vitája a szomszédokat is kicsalta a szűk fülkékből. A felhalmozott feszültség pattanásig feszült a zárt térben, miközben a csapat megpróbált észrevétlenül átjutni a csővezetékek mögötti árnyékzónán.