A közös lépés

Janos mellkasa végre egyenletesebben emelkedett meg, tüdeje görcsösen beszívta az ól párás, hideg levegőjét. Alinda egyetlen pillanatra sem engedte el a férfi kihűlő kezét, de a fejét lassan felkapta, amikor a küszöbön álló új lakó téglaporos léptekkel belépett a szűk helyiségbe. A lány tekintete éles volt a védelmező dühös elszántságtól; felkészült rá, hogy feljelentéssel vagy fizikai támadással kell szembenéznie.
Az új lakó azonban nem nyúlt a kommunikációs panelekhez, és nem hívta az Őrszemeket. Helyette lassan térdre ereszkedett a nyirkos padlón, közvetlenül Alindával szemben. Sötét, elutasító tekintetében még ott feszült a kolónia megszokott gyanakvása, de ahogy rátekintett Janos lázas arcára, a mozdulatai érezhetően megváltoztak. Egy zsebében lapuló, elhasznált átfejtő kábelt húzott elő, és szó nélkül Alinda felé nyújtotta.
– Ha egyedül táplálod az energiáddal, téged is leállít a hálózat – sziszegte halkan az új lakó, dühös, mégis megtört hangon. – Kapcsold hozzám is. Két test keringéséből kevesebb az egy főre jutó veszteség.
Alinda meglepetten nézett a kopott fémszálra, majd a férfi szemeibe. Ebben a zárkózott, ellenséges világban a tiszta bizalom kockázata jelentette az egyetlen kiutat a pusztulásból. A lány bólintott, és a kábelt kettőjük csuklójához illesztette. Az áramkör bezárult; a megosztott életenergia lassan visszahozta a meleget Janos arcába, miközben a három ember között egy törhetetlen, valódi kötelék szövődött a sötétben.