A kötelező fordulatszám

A tápanyagszövet csomagolása finoman megzörrent, amint Nagymama két egyenlő, sebészi pontosságú darabra osztotta a szürke masszát. A kolónián az emberi melegség legbiztosabb jele nem a költészet volt, hanem az, ha valaki nem ette meg a másik adagját is, miközben a sarokba nézett.
– Ha János azt hiszi, hogy egy adag szintetikus fehérjével kiváltja a napi pedálozási kötelezettségét, akkor súlyosan téved – morogta az idős asszony, de a nagyobbik falatot Alinda kezébe nyomta. – Emberként élni jó dolog, csak borzasztóan energiaigényes.
A szomszédos szellőzőből hirtelen fémes sípolás csapott fel: a központi rendszer bejelentette az esti energia-elszámolást. A falon lévő réz számláló kattant egyet, jelezve, hogy az L szektor áramtermelése három wattal elmarad a normától.
– Megint a pedálszomszéd – suttogta Alinda szorult torokkal. – Biztosan elaludt tekerés közben.
– Vagy megpróbált gondolkodni – igazította meg Nagymama a pokrócát. – A gondolkodás elvonja az oxigént a lábizmoktól.
A fémajtón hirtelen három ütemes, halk koppanás hallatszott – a csőhálózat felőli titkos jel. János hangja sziszegte be a sötétből:
– Az Őrszemek a C szektorban keresnek. Van tíz percünk, mielőtt átfésülik az L-t.
Nagymama felkapta a csavarhúzót. Az emberség restaurálása a kolóniában mindig egy kis illegális szereléssel kezdődött.