A döntés súlya

Nagymama nem teketóriázott. A rozsdás csavarhúzó hegyét beillesztette a falburkolat egyik laza illesztésébe, és egyetlen határozott mozdulattal kiemelte a burkolatot. A lemez mögött elhasznált vezetékek és egy elfedett csővezeték szűk járata sejlett fel.
– Befelé, Alinda – mondta halkan, de ellentmondást nem tűrően. – A gépek nem kérdezik, mitől vagy ember, csak a teljesítményt mérik. De amíg képesek vagyunk választani a félelem és egymás védelme között, nem puszta alkatrészek vagyunk.
János benyúlt a szűk nyíláson, megtámasztotta Alinda könyökét, és segített neki bemászni a sötét járatba. A lány megérezte János kézfejének durva, bőrkeményedéses melegét. Ez a rövid érintés többet jelentett a kolónia összes szabályzatánál: a megőrzött méltóságot, a társas jelenlétet a mesterséges fémvilágban.
– A hálózat feszültsége ingadozik – suttogta János, miközben az Őrszemek közeledő csizmáinak csikorgása már behallatszott a szektor folyosójáról. – Ha túléljük az ellenőrzést, a szervizaknáknál találkozunk.
Nagymama visszatolta a fémlemezt a helyére, majd leült a fekhelyére, mintha mi sem történt volna. A réz számláló egy utolsót kattant, ahogy az utolsó wattnyi áramot is elnyelte a központi rendszer. Az ajtó előtt feltűntek az Őrszemek fenyegető árnyai.