A kiütött hálózat

Az acélzsilip nehéz fedele lecsapódott mögöttük, elvágva a generátorterem forró, égett szagú levegőjét. A sötétben csupán a túlterhelt fővezeték vészjelzőinek ütemes, vörös derengése vibrált. A hálózat összeomlott: a felsőbb fülkékben a pedálos dinamók áramkörei végleg túlmelegedtek, a szektor transzformátorai pedig sípoló hang kíséretében sorra kapcsoltak ki.
– Mozgás, mielőtt az automatika teljesen ránk zárja a szervizjáratot! – sziszegte János, miközben beragadt könyökkel taszította beljebb a még mindig reszkető L656-ot. A keze feketéllett a kiégett feszültségosztó kormától, de nem törődött a fájdalommal.
Gábor bácsi a szűk akna fémcsöveibe kapaszkodva nézett vissza a csukódó reteszre.
– A teljes C-szektor sötétbe borult. Ezt nem fogják egyszerű üzemzavarnak elkönyvelni. Az Őrszemek perceken belül itt lesznek a főelosztónál.
– Hadd jöjjenek! – vágta rá Alinda élesen, szemeiben a vészvilágítás vörös tükröződésével. A falba mart létrán lépdelt lefelé a homályos mélységbe. – Legalább a fenti fülkék addig sem a nyakunkon taposnak. Nem megyünk vissza.
A vezetékekből pattogó kisülések zaja kísérte lépteiket. A hálózat túlterhelése nemcsak a világítást nyomta le, hanem az alsó zsilipkapuk zármegoldásait is kiütötte. Előttük a mélybe vezető, elfeledett járat sötét nyílása tátongott, ahová már nem ért el a Kolónia szigorú napirendjének ütemes zúgása.