A kisülési hullám

L656 megtalálta a kézi vízelvezető kart a falba épített fémdobozban. A vasöntvény hideg és száraz volt, de ahogy teljes erejével lefelé feszítette, a falak mögül mély, gurgulázó zúgás hallatszott. A padló alatt felhalmozódott elvezetővíz lökésszerűen indult meg a szomszédos vájat felé, kimosva a járatokból az összegyűlt hordalékot.
A túlterhelt hálózat feszültsége eközben elérte a kritikus pontot. A mennyezeti vezetékek vörösen izzó szikrákat szórtak, ahogy a kolónia központi dinamói kétségbeesetten próbálták átirányítani az elszabadult áramot. A falak vibráltak, a levegőben ózon és égett szigetelés szaga terjedt el. Alinda a falhoz lapult, miközben a Nagymama szorosan maga mögé terelte a lányt.
– A csomópont ki fog sülni! – kiáltotta L656, ahogy a kar végre bepattant a legalsó állásba. A nehéz zsilipajtó a csatorna alján lassan felgördült, utat nyitva a szellőzőjárathoz. – Ez a terhelés visszacsap a lakószektorokba is. Ha a biztosítékok elolvadnak, a generátorok leállnak!
Alinda szívverése elnehezedett. Odaát, a C-szektor sötét fülkéiben János még mindig a pedálok felett görnyedt, teljesen kiszolgáltatva a hirtelen feszültségingadozásnak. A lány tudta, hogy a hálózati kisülés végzetes lehet azokra, akik a dinamókra vannak kötve. Nem volt idő késlekedni; a megnyílt szellőzőjárat volt az egyetlen útjuk a kolónia mélyebb, védett járatai felé.