A kisülések fénysugara

János vezetésével áttörtek a szűk átjárón, éppen abban a pillanatban, amikor a C-szektor manuális lekapcsolása miatti visszatáplált feszültség végigsöpört a régi csőhálózaton. A falban húzódó vastag kábelek fülsiketítő sercegéssel szórták a sárga szikrákat, és a túlfeszültség miatt a falra szerelt elavult tartalékizzók vakító villanásokkal éledtek újjá. A rendszer saját súlya alatt roppant meg: a túlzott áramfelvétel miatt a kolónia automatikája egymás után kapcsolta le a túlterhelt szakaszokat.
A mögöttük morajló léptek hirtelen megtorpantak. Az Őrszemek nyomkövető rendszerei megbénultak a hálózati ingadozástól, és a csarnokból a szorító gőzsziszegés mellett az automata tűzzáró zsilipajtók fémes csattanása visszhangzott. A biztonsági reteszek egymás után hullottak le, végleg elválasztva az őket üldöző járőröket a járat sötétjétől.
– Látod? – nézett Alinda Jánosra, miközben türelmesen, mégis elszántan segítette előre a gyenge, fásult menekültet. A lány tekintetében nem a rettegés, hanem egy eddig ismeretlen, tiszta bizakodás égve maradt fénye csillant meg. – A kolónia falai nem sérthetetlenek. Ha a rendszer meginog, nekünk megnyílik az út.
János a járat sarkában lévő, ózon szagától bűzlő elosztószekrényhez lépett. Egyetlen határozott, gyakorlott mozdulattal átkötötte a visszatáplált áramot a régi szellőzőrendszer ventilátoraira. A csővezeték mélyéből hűs, friss levegő áramlott feléjük, megmozdítva a lebegő port. A hálózat kaotikus pulzálása nem lezárta, hanem megvilágította előttük a felfelé vezető elfeledett lépcsőket.