A kiegyenlítő erő

Alinda ritmikus mozdulatokkal lendítette mozgásba a pedálokat. A generátor tengelye felhorkant, a hideg fémváz alatta vibrálni kezdett, ahogy az emberi erő villamos energiává alakult. Pár méterrel arrébb L656 görcsösen kapaszkodott a markolatba, s a homlokáról sűrű izzadságcseppek peregtek a rozsdás lemezre. A fiú térde megbicsaklott, s a saját hajtóegységének fordulatszámmérője veszélyesen sárgára váltott.
Az Őrszem lencséje azonnal felpörgött, halk zümmögéssel fordult L656 irányába. Nagymama a szomszédos sornál egyetlen kemény pillantással intette óvatosságra Alindát, ám a lány látta, mi forgott kockán. Ha L656 kiesik a ritmusból, a szektorfelelősök átminősítik, és a C-szektorból az alsó szervizaknákba küldik – ahonnan még senki sem tért vissza régi önmagaként.
Alinda nem habozott. Bár a saját tüdeje is égett a hirtelen erőkifejtéstől, átkapcsolta a hajtókar melletti manuális kiegyenlítőt, és a saját egységének túlterhelésével átvállalta a teljesítmény egy részét a szomszédos állomástól. A sárga kijelző L656 előtt lassan visszahűlt a megszokott kékes derengésre. Az Őrszem még egy pillanatig habozott, majd gépies mozdulattal visszatért az őrjáratához.
L656 hálás, remegő tekintetet vetett Alindára, de a lány már Nagymama halk, elismerő bólintását kereste a csarnok szürkeségében. Tudta, hogy ez a döntés nyomot hagy a hálózat naplójában, mégis belső bizonyosság töltötte el: amíg vigyáznak egymásra, addig emberként léteznek a fémfalak között.