A kényszerű ritmus

G302 éles hangja visszhangzott a folyosó szürke csendjében, mint egy kalapácsütés a remény utolsó szikrájára. „G534, Alinda, vissza a fülkékbe! Nincs idő tétlenkedni.” Az Őrszem mozdulatlanul állt, optikája fagyos csenddel követte a mozdulatot. János arca valóban megkeményedett, minden vonása egy néma elhatározást tükrözött, miközben lassan elindult a fülkesor felé. Nem nézett vissza, mintha a múlt minden emlékét maga mögött akarná hagyni, hogy csak a jelen kíméletlen valósága maradjon.
Alinda mélyet lélegzett, kezei még mindig ökölbe szorulva. A félelem szorítása ellenére a nagymama utolsó mosolya, a hallott mesék foszlányai égtek a tudatában. Azt érezte, hogy ez a düh nem csupán a veszteség miatt van, hanem egy mélyebb, ismeretlen forrásból táplálkozik, ami a létének alapját kérdőjelezi meg. Követte Jánost, lépteik visszhangja egyhangúan verte fel a folyosó csendjét, mintha a kolónia falai is a protokoll betartását követelték volna.
Elértek a fülkéikhez. A szűk, fémből készült cellák most még inkább nyomasztóbbnak tűntek, mint valaha. A kopott pedálok, a halvány kijelzők, amelyek a bio-kapacitást mutatták, a szaggatott lélegzetvétel, mind a kolónia kíméletlen gépezetének részévé tette őket. János habozás nélkül beült a sajátjába, és anélkül, hogy Alindára nézett volna, elkezdte a monoton pedálozást. Izmai feszültek, tekintete az előtte levő falra szegeződött, mintha ott találna valamilyen választ.
Alinda is beült. A fülke hideg fémje a testéhez simult, a pedálok nyikorgó hangja a fülébe mászott. Elindult, ritmikusan nyomva a szerkezetet, de minden mozdulatában ott volt a kérdés: meddig lehet ezt? A nagymama halála nem csak egy életet vett el, hanem feltépte az illúzió fátylát. A hálózat zúgása, ami mélyen a falakból jött, most nem csak a terhelést, hanem az elfojtott emberi sorsok zaját is jelentette. Az L-szektorban a megnövekedett igények nyomása alatt, a biztosíték átmeneti stabilitása mögött ott rejtőzött a kíméletlen igazság: az ember itt csupán energiaforrás volt. A remény szikrája lassan parázslott benne, a kolónia rutinjának sötét árnyékában.