A kalória mértéke

A zsilip mögötti elágazásban végre megállhattak egy pillanatra. János fújtatva kisimította a port a zubbonya ujjáról, majd a rejtekrekeszből kihúzott sárgás papírt Alinda felé fordította. A kolónia szabályzata szerint az érzelmi többlet nem termelt megawattot, sőt, a fejadagból származó energia puszta pazarolásának minősült. Ha valaki túl sokat mosolygott, azt a karbantartók gyorsan elküldték a nehézpedálokhoz feszültséget levezetni.
– Ezt a Nagyi rajzolta? – pislantott Alinda a kopott vonalakra.
– Nem – suttogta János, miközben feszülten leste a csővezeték visszhangjait. – Én rajzoltam róla, még amikor a C-szektorban cseréltünk szűrőket. Ő meg eldugta a generátorváz mögé. Azt mondta, ha az Őrszem meglátja, leminősítenek minket selejtes alkatrésznek. Mégis megtartotta.
János G534 hivatalosan csupán egy jól karbantartott fogaskerék volt a rendszerben, de a Nagymama közelében mindig elfelejtett az előírások szerint hűvös maradni. A Nagyi persze rendszeresen leteremtette, mondván, a felesleges udvariaskodás veszélyezteti a hálózat stabilitását. De amikor János egy kis szivárgó szintetikus zsírral megolajozta az idős asszony székét, a matróna valahogy sosem jelentette a szabotázst.
– Ha elülepszik a por – mondta János szilárdan –, visszaszerzem neki a hiányzó kalóriákat. Még ha utána három napig szidja is a fejemet.
Alinda halk, száraz kuncogással bólintott. A kolónián a szerelmet nem virágokban, hanem illegálisan megtakarított áramfeszültségben és elcsent alkatrészekben mérték.