A járat új jövevénye

A járat mélyén, a félhomályba burkolózó csővezetékek mögött hirtelen fojtott szag és feszült vita hangja ütötte meg a menekülők fülét. János azonnal lassított, szétnyitott ujjait a fal vastag kábeleire tapasztva intett csendre a többieknek. A C-szektor egyik elágazásánál, egy félreeső szervizfülke bejáratánál két alak állt szemben egymással.
A szektor öreg képviselője, Kálmán dühösen gesztikulált egy ismeretlen férfi előtt, aki láthatóan önkényesen foglalta el a lezárt modul egyik fűtött zugát. Az új lakó, egy szikár, sebhelyes arcú férfi nem hátrált meg: kimért, fagyos hangon hárította el a szektorfőnök számonkérését. Azt állította magáról, hogy még a kolónia bezárkózása előtt az idegen légióban szolgált, és a régi katonai szabályzat értelmében a magára hagyott terület szabadon birtokba vehető.
– Itt nincsenek légiók, és nincs katonai jog! – sziszegte Kálmán, miközben a kolónia szigorú rendjére utalt. – Ez a szektor nem szerepel a napi beosztásban, de ha felfedezik az jelenlétedet, mindannyiunkat az Őrszemek elé hurcolnak!
Alinda a nagymama mögül figyelte az idegent. A férfi mozdulataiban volt valami szokatlan, a pedálfülkék fásult lakóira nem jellemző keménység. János óvatosan előrelépett a homályból, hogy csillapítsa a kibontakozó viszályt, mielőtt a kiabálás eléri a fenti szint érzékelőit.